Charles Dickens "mintegy az átmenet romantikus lázadás és Viktória-kori humoros rezignáció között. [...] Fegyvere a humor. A dickensi humor a valóság-ábrázolás specifikus fajtája." - olvashatjuk Szerb Antal klasszikusában, Az angol irodalom kis tükrében.
Valóban, a viktoriánus kor egyik legnépszerűbb, ma is méltán sokat forgatott szerzője, vagy Boz, ahogyan írói álnevén egy időben ismerték, az életet a maga valójában ragadta meg, regényeiben, novelláiban és más elbeszéléseiben. A Twist Olivér, az Ódon ritkaságok boltja, a Karácsonyi ének, a Copperfield Dávid, a Két város regénye és a Szép remények mellett olyan kevésbé ismert, ám olvasásra érdemes munkát is írt, mint a Feljegyzések fiatal párokról. Az eredetileg 1843-ban megjelent kisregényt magyar fordításban 2011-ben vehette először kezébe a hazai olvasóközönség, a soproni Artemisz Kiadó gondozásában, Signorelli Gabriella szövegével, amelyet Rakovszky Zsuzsa lektorált, és Lakner Zsuzsa kitűnő borítójával - nem mellesleg ő tervezte a kötetet is.
Dickenst a kötet megírására Viktória királynő és Albert herceg házassági szándékának bejelentése ihlette. Velük együtt tizenkét párt állít elénk, tizenkét típust, akiket alaposan megvizsgál, különösen társas érintkezéseiken keresztül. No persze azt sem hagyja figyelmen kívül, és nem hallgatja el, milyenek is ők, amikor saját otthonukban lessük meg életüket.
A kötetet végigolvasva kiderülhet számunkra: az uralkodói párt leszámítva az ifjú pár az egyetlen, akiket irigyelhetünk, hiszen akik már régebb óta élnek házasságban, nem olyan örömteli partnerek társaságuk vagy egymás számára. Az illemtudó pár túlságosan kimért és kiábrándító, modoruk formális, cseppet sem természetes. A szerelmespár rendkívül odaadó, legalábbis ami a másikat illeti, környezetük számára már-már elviselhetetlenek. A vitatkozó pár a szerelmesek ellentéte, mindenben. Képesek bármilyen általuk felnagyított apróságon összeveszni. A gyermekeiért rajongó párt semmi más nem érdekli, csak a családi boldogság, és másról sem tudnak beszélni, csak féltve szeretett utódaikról. Szenvtelenék ritkán vannak kettesben, de ha mégis, egymás társaságában rendkívüli mértékben tudnak unatkozni. A közkedvelt párt azért szeretik, mert valamiért mindenki a kedvükben akar járni. A többiek sem hiba nélkül valók, no de ki az?
Tedd a szívedre a kezed, kedves házasságban élő olvasó, és úgy mondd, hogy ti ketten tökéletesek, boldogok vagytok! Ugye, hogy nem? Persze, hiszen tökéletes és maradéktalanul boldog pár nincs, ám törekedni lehet rá. Hogy milyenek ne legyetek? Arra jó példa ez a néhány, szórakoztatóan is tanulságos történet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése