Bakonyi Istvánt néhány évvel ezelőttig irodalomtörténészként, tanárként ismerte, aki figyelemmel kísérte a munkásságát. Aztán elkezdte publikálni verseit folyóiratokban, heti- és kéthetilapokban, sokak örömére. Idén megjelent első, Galamb a járdán című kötete révén immár egyértelműen költőnek is nevezheti bárki.
Zsirai László előszavában Bakonyi "plasztikus versbeszédét" olyan érett gyümölcshöz hasonlítja, "amelyikből nem főttek ki a megértésül felkínált szellemi-lelki vitaminok". Egy ilyen felütés után az olvasó valami nagyra, valami meghatározó élményre számít – és nem kell csalódnia. A 132 oldalas kiadványban sorjázó rövidebb-hosszabb versek tanúsítják, hogy a szerző nemcsak jó ismerője és elhivatott kutatója a magyar lírának, de avatott művelője is. Nyelvi leleményeket és rá jellemző humorát felvillantó egysorosai tartalmasabbak és üdítőbbek, mint némely fűzfapoéta kínrímekkel teletűzdelt, költeménynek szánt zöngeményei. A műfaj egyben címadója is a következő egymondatosának: "Tavaszi sellő lebeg a város fölött." Amikor felületesen átlapoztam a könyvet a dedikálás után, ezen akadt meg először a szemem, és mindjárt félre is olvastam: a sellőből így lett számomra szellő a másodperc töredékéig. Ugye, milyen szép a magyar nyelv, és mekkora a különbség még egyetlen betű eltérésnél is?
A járdán csipegető galamb teljesen hétköznapi lény, mondhatni, a városi lét szerves tartozéka, mégis van, aki pünkösd előtt többet lát benne. Még le is fényképezi, s közben régi emlékek tolulnak fel a lelkében. Ahogy ebben, úgy számos másik versben megjelenik az elhunyt édesanya, sokszor az édesapa, a szerető feleség, a gyerekek és unokák is. A szülők kapcsán a fájdalmas veszteség beárnyékolja az emlékezést, még ha egyes darabokban van is némi nosztalgia. Egy hetvenes évei elején járó ember esetében érthető, hogy az elmúlás, a gyász teszi elégikussá némelyik barátról vagy a gyermekkorról szóló verset. Ám a szeretet, a szerelem, a barátság éppoly meghatározók a kötetbe került művekben, mint a hiány. Iancu Laura találóan így jellemzi az összeállítást: "az irodalomtörténész versben-létezése két tanulmány között; úton az irodalmi eseménytől a kiállításmegnyitóra; nyárból a télbe; az egyik tenyérről a másik tenyérre".
Karácsony közeledtével különösen, de az év bármely szakában érdemes kézbe venni, belelapozni, hiszen sorai segítik az elmélyülést, azt, hogy néha legalább gondolatban megálljunk, és magunkba nézve hálát adjunk a jóért, a rosszat pedig – nem kidobva ugyan – feltegyük a megtörtént dolgok polcára, amire néha azért rápillantunk. A Hungarovox Kiadó által közrebocsátott könyvet Szegedi Kovács György szerkesztette, a borító Pék Eszter Anna munkája, a szerző portréját Simon Erika készítette.
A kötet adatai: Bakonyi István: Galamb a járdán. Versek. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2025.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése