Egyes írók kanyargós utat járnak be, mire megjelenik az első könyvük. Iglódi Csaba korábban volt újságíró, később ügynökségi területen is dolgozott, majd vezetői tanácsadó lett. Aztán 2023-ban az Athenaeum kiadta családregényét, a Dreher-szimfóniát. Amikor megláttam az egyik könyves oldalon, a téma mellett megfogott az akkor még különlegesnek számító - bár számomra azóta is a legszebb - élfestés. A kiadó által a dedikált példány mellé küldött A/5-ös, szintén dekoratív spirálfüzet pedig igazán ösztönző ráadás volt, különösen a borítóján szereplő idézet: "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat."
Ez utóbbi Franz Anton Dreher hitvallásaként jelenik meg a regényben, amelynek története majd' kétszáz évet ölel fel, 1760-tól, a fiatalember Bécsbe érkezésétől dédunokája, Dreher Jenő 1949-ben bekövetkezett haláláig. Négy nemzedék életét kísérhetjük végig, az Alapítótól a Sörkirályon és az örökébe lépő Innovátoron keresztül az Egyesítőig. Amit Franz Anton elkezd, annak legnagyobb sikereit az utódai élvezhetik igazán. Közben végig ott lebeg a fejük felett a családjukat fenyegető átok: gyermektelenség, csecsemőhalál, boldogtalan házasság. Kinek hosszabb, kinek rövidebb élet adatik meg, de nevüket visszhangozzák a báltermekben, a kávéházakban, a kikötőkben, teherpályaudvarokon, az iparmágnások körében, sőt, a lóversenypályákon és a főúri társaságban is.
Bár remek korképet kapunk a rendkívül változékony és felgyorsult idők bécsi világáról, számomra a legérdekesebbek mégis a kőbányai és martonvásári, egyáltalán: a Magyarországon játszódó részek voltak. Sajnos itt ért egy nagy csalódás is, mert bár a regény műfaját szükségszerűen átható fikcióval semmi bajom, az szerves tartozéka egy szépprózai műnek, a valóságban élt személyeket, különösen, ha életük, munkásságuk széles körben ismert, nem lehet sem dramaturgiai, sem egyéb szempontok alapján tologatni az időben. Márpedig az 1909-ben született Radnóti Miklós és az Unicum-plakát kapcsán ez történt.
Ezt a kritikát már többen leírták, történészként én sem tudok elmenni szó nélkül a dolog mellett. Persze ettől még Iglódi megérdemelten kapott Libri-díjat, hiszen amit alkotott, az mindenképpen megőrzésre és a széles olvasóközönség körében történő népszerűsítésre érdemes. A szövegen látszik, hogy a regény megírását alapos, tudományos igényű kutatómunka előzte meg, az egyes tételeket bevezető idézetek és a háttérként szolgáló metszetek remekül illeszkednek a cselekményhez, a középpontba állított főszereplőkhöz. Az art decós borító és a fejezetek fejléce a sörre, míg az éldekorált lapok a nagy szenvedélyre, a lovaglásra utalnak. A szerző kiválóan beleszőtte némely jelenetbe saját ifjúkorát: a Dreherek nemcsak az üzleti tapasztalataikat örökítik tovább naplóikon keresztül, hanem a sakk iránti fokozott érdeklődésüket is, amely nem egyszer órákig tartó partikban ölt testet.
S ha már test: a szerző mellett a könyv sikeréhez nagyban hozzájárult Csapody Kinga szerkesztő, Dubecz Adrienn műszaki vezető, Kótai Kata korrektor és Földi Andrea borítótervező, valamint az Alföldi Nyomda stábja.
Bízom abban, hogy a második Iglódi-regény, Az ígéret szép szó, legalább akkora élmény lesz majd, mint az életmű kezdő darabja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése