A 18. század végi - 19. század eleji francia történelem egy rendkívül izgalmas időszak. Eseményei jelentősen hatottak az európai politikai viszonyok alakulására is. A korszak egyik emblematikus alakja, Bonaparte Napóleon neve Magyarországon egyáltalán nem ismeretlen. Ha máshol nem, a történelemórákon mindenki hallott róla. Aki pedig olvasott erről a korszakról, az biztosan nem fog arra panaszkodni, milyen unalmasak a kapcsolódó szakkönyvek vagy a szépirodalmi munkák. Egy ilyennel, Tristan Mathieu eredetileg 2023-ban megjelent kötetével sikerült meglepnie a feleségemnek, születésnapi ajándékként.
A regény nagyjából egy hónap nagyrészt valós eseményeit foglalja össze: 1800 karácsonyán az első konzul ellen merényletet kísérelnek meg. A szekéren a helyszínre szállított puskaporos hordó felrobban, sokan meghalnak, még többen megsebesülnek, ám Napóleonnak nem esik baja. Fouché rendőrminiszter feladata kideríteni, ki volt a felbujtó, kik az elkövetők, és vajon honnan tudták, merre közlekedik majd az ország első emberének hintója. A nyomozásba bekapcsolódik a külügyminiszter Talleyrand is, aki bevonja az ügybe a családja egykori birtokára éppen visszatért Armand de Calvimont-t és kedvesét, Julie de Swarte-ot. Míg a fiatalember véres bosszút akar állni az ősei kastélyát kifosztókon, a kisasszony a rejtélyes körülmények között eltűnt húgát keresi. Nem sejtik, mibe bonyolódnak bele.
Mathieu történelmi krimijének cselekménye több szálon fut, ám ahogy ez lenni szokott, a szálak előbb-utóbb összeérnek. De vajon mi a szerepe az egész eseménysorozatban a titkozatos szemhéj nélküli férfinek, ki az árnyak anyja, és mi lett a sorsa az 1795 júniusában a Temple börtönben elhunyt gyermeknek, egyáltalán: biztos, hogy a trónörökös volt? Megannyi kérdés felmerül, miközben súlyos titkok látnak napvilágot, és előbb-utóbb mindenki lelepleződik. Közben a felszín alatt forrnak az indulatok. Közvetlen közelből szemlélhetjük Napóleon és felesége, Joséphine házasságát, megismerhetjük a két miniszter és a második konzul, Cambacérés jellemét, hatalom iránti vágyukat és a köztük feszülő ellentétet.
A szöveget Takács M. József fordításában olvashatjuk, a könyv borítóját Szabó Levente tervezte, a szöveget Wiesenmayer Teodóra szerkesztette, Szász Julianna tördelte és Kótai Katalin korrektúrázta. Mivel az Isten keze egy trilógia második része, bízom benne, hogy lesz még munkájuk a szerző másik két könyvével is. Én örömmel olvasnám magyarul, mivel franciául sajnos nem tudok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése