Két dolgot kedvelek különösen Hatos Pál történészi munkásságában: nem relativizál, viszont abszolutizálni sem akar, azaz egyeseket mások fölé emelni, tökéletesnek mutatni, s hozzájuk képest mindenki mást kevésbé értékesnek beállítani. Minden személyt, legyen bárki, a helyén tud kezelni, a tettei mellett a szándékait sem leplezi el, és ha valaki élete során akár többször komoly változáson ment keresztül, értékelésében a jót és rosszat is a mérleg serpenyőjébe teszi. Mert ilyenek vagyunk valamennyien, tökéletlen, esendő emberek, a magunk erényeivel és hibáival. És mindezt, amit egy kissé hosszan elővezettem, élvezetes, olvasmányos, közérthető stílusban teszi. Akik keveset forgatnak hasonló munkákat, biztosan azt gondolják, hogy egy akadémiai doktor - mert a szerző immár ezt a címet viseli - csak unalmasan, szárazan, a saját szakmájának írhat. Ha valakinek ilyen előítéletei vannak, valószínűleg nem olvasott még akadémikusoktól semmit, vagy ha olvasott is, a Jaffa Kiadó Modern magyar történelem sorozatát eddig biztosan elkerülte.
A Hideg polgárháború számomra azért volt izgalmas, mert különösen érdekel XX. századi történelmünk ezen időszaka, mindig örömmel konstatálom, amikor újabb szakmunka jelenik meg az 1918 utáni évek eseményeiről. Ez a kötet pedig minden szempontból egy kincs, hiszen a maga összetettségében és sokoldalúságában mutatja be a témát, ráadásul végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Egyik legfontosabb értéke a bibliográfiai ajánlóban megfogalmazott elvárás: "A hideg polgárháború genezisének tükrébe nézve olykor mai konfliktusaink vonásai ötlenek szembe akarva-akaratlanul, s a történésznek az a sajátos igénye, hogy ne álljon egyik oldalra sem. A múlt tekintetében különösen ne." Milyen jó lenne, ha minél több szakmabeli képviselné következetesen ezt az irányt.
Míg a történeti kutatásban megvan az objektivitás, de legalábbis a többszólamúság igénye, addig a belpolitikában ez nem érvényesül. Nincs új a Nap alatt, ahogy a bibliai eredetű mondás is tartja, így van ez már régen. "De - hát sokadszorra - ez a polgárháború sorsromboló alapképlete: csak az egyik parton állhatsz. A másik parton állóra csak lőhetsz, s sohasem a kezedet nyújthatod. Csak barát lehetsz, vagy ellenség. Sohasem felebarát" - írja a 244. oldalon, s ez valahogy ismerős napjaink pártpolitikával átitatott közéletében. Aki ezt nem látja, azt pont ez a szemlélet akadályozza a látásban.
No de félre a moralizálással, vissza a történelemhez és a konkrét könyvhöz! Hatos Pál kötete kitűnő lenyomata annak a kornak, amelyben a valamiért kiállás helyett sokkal inkább a valamivel szembenállás határozta meg a retorikát, az egymásnak feszülés volt tetten érhető szinte minden helyzetben. Ebből pedig nagy, legalábbis tartós eredmények csak nehezen születhettek. A sorra létrejövő rendszerek időnként átvettek bevált fogásokat az előzőktől, azok további értékeit félresöpörve. Így tűnt el az 1918 előtti évtizedeket meghatározó klasszikus liberalizmus, a többször kihasznált, majd partvonalra szorított szociáldemokrácia és a kisgazdák által képviselt agrárdemokrata program pedig csak addig voltak fontosak, amíg a hatalom megragadását szolgálták egyes, nosztalgiával emlegetett politikusok számára.
A könyv fontos értéke a majd' három és félszáz oldalnyi tartalmon felül a bőséges, a korabeli és a legújabb munkákat is felvonultató szakirodalmi ajánló, amely jó szamárvezető lehet a korszakot alaposan megismerni kívánók számára. A névmutató különösen jól jön akkor, ha valaki szeretne egy-egy konkrét személy kapcsán tájékozódni, a könyvet az adott illető miatt (újra) fellapozni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése