Adott egy lelkes
fiatalemberekből álló zenekar a hetvenes évek elején, amely akár világsikert is
elérhetne, ha nem a szocialista Magyarországon működne. Adott egy műfaj, amely
ekkoriban mindennek nevezhető volt, csak éppen támogatottnak nem, legalábbis
ami az aczéli kultúrpolitika countryhoz és más, a „hanyatló Nyugat” zenei
ízlését meghatározó áramlatokhoz való viszonyulását illeti.
Mégis, a mai napig komoly
nosztalgia fogja el azokat a hazai rocktörténetben jártas, a magyar rock
hőskorát megélt nagypapákat és nagymamákat, akik ezt a nevet hallják:
Bojtorján. Persze a fiatalabbak is inkább az együttest ismerik, mint a névadó
növényt, amely manapság hajhullást csökkentő, illetve korpásodás elleni
samponok fontos alapanyaga. Bezzeg azt biztosan nem tudják ezek a mai fiatalok
– mondanák a tegnapiak –, mi is volt az Anakonda, és miért kellett 1974-ben
nevet változtatnia.
Valóban? Hát ha valaki
eddig nem tudta volna, ezért is megéri elolvasni Csatári Bence 2018-ban a
Nemzeti Emlékezet Bizottsága által kiadott, megjelenését tekintve leginkább lemezborítóra
hasonlító kötetét. A kialakítás persze nem véletlen, sem a méret, sem a képi
világ tekintetében. A kiadvány első és hátsó borítóján ugyanis az 1983-as
Történetek című album eredeti, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) által
betiltott lemezborító képei láthatók. Ezzel a választással a szerző
hangsúlyozza az együttes folyamatos tojástáncát tűrés és tiltás között.
De miért éppen a
Bojtorján? ‒ teheti fel a kérdést a Tisztelt Olvasó, és teszi fel ugyanezt
Csatári már a könyv elején, és rögtön választ is ad rá. A szocialista kor
viszonyai között, saját erejükből lettek népszerűek és a széles közönség által
elismertek. Ebben komoly szerepe volt a kitűnő szervező és „diplomata” Kemény
Győzőnek, az együttes vezetőjének. Kitartó munkájuk révén egyedüli magyar
zenekarként jutottak el a londoni Wembley Arénában megrendezett nemzetközi
countryfesztiválra, a tagok két sheriffhelyettesi kinevezést is kaptak az
Amerikai Egyesült Államokban, és felléphettek Letterman több tízmilliós
nézettségű műsorában is. Így hazájukon kívül – bár csak korlátozott mértékben –
ismertté és elismertté váltak. Persze Amerikában a country hazájában nem
vehették fel a versenyt olyan óriásokkal, mint Willie Nelson, Waylon Jennings
vagy Johnny Cash, már ha egyáltalán vágytak ilyenre.
Közben itthon a
kollégiumba vonulók a Vigyázz magadra, fiam dallamára morzsoltak el néhány
könnycseppet a vasárnapi húslevesre gondolva, énekelték barátaikkal a
Csavargódalt vagy éppen egy régi nótát Budapest és Miskolc között. Ezekről a
hangulatokrólpedig ki mesélhetne hitelesebben, mint maguk az együttes tagjai?
A kötet felépítése igazodik
a klasszikus krónikákhoz. Időrendi sorrendben tekinti végig az együttes
történetét a hetvenes évekbeli megalakulástól a nyolcvanas évtized elejének
aranykorán áta rendszerváltás után bekövetkezett feloszlásig. Az interjú mint
szövegközlési forma a teljes könyvet végigkíséri, ezáltal még személyesebbé
téve a történeteket. Napjaink történészi munkáitól eltérően nem az objektivitás
koncepciója – vagy annak látszata – hatja át a kötetet, a hangsúly inkább a
megélt történelmen, az oral historyn van. Az első nagy egységben
megismerkedhetünk az alapító tagokkal: Kemény Győzővel, Buchwarth Lászlóval,
Vörös Andorral, Pomázi Zoltánnal és Barna Zoltánnal, korábbi zenei
pályafutásukkal, a kezdeti nehézségekkel, különösen az ORI packázásaival, a
cenzúra működésével.
A nyolcvanas évek eleje
volt a Bojtorján aranykora. E kijelentés alapján úgy gondolhatnánk, végre
elindulhattak a maguk útján, senkitől és semmitől nem háborgatva. Aztán ez a
naiv köd eloszlik, amikor eszünkbe jut: a kádári Magyarország könnyűzenéjéről
van szó. Bár a közönség lelkesen fogadta az 1981-ben elsőként megjelent –
itthon elsőként magánstúdióban felvett – lemezt, a Csavargódalt, az MHV
kezdetben nem volt ilyen könnyű falat. A lemezkiadó végül meglátta az üzleti
lehetőséget az akkor már sikeres együttesben. Utólagmár jókat mosolygunk azon,
hogy Erdős Péter, akit Bródy János is kapacitált a kiadásra, a Szörényi
Leventével mint megbízható, az elvárt ízlést biztosító személlyel való
együttműködést kötötte ki feltételként. Az illetékesek nem is sejtették, milyen
mély, életreszóló barátság alakul ki a zenészek között.
Kemény Győző remek üzleti
érzékről tett tanúbizonyságot, amikor a komoly sikert kihasználva kijárta
Erdősnél az exkluzív szerződést, ráadásul visszamenőleg, az első lemezre
vonatkozóan is. Az már csak hab a tortán, hogy az együttes közreműködésével
készült Halász Judit-albumok jogdíja ügyében is egyezségre jutott a
popcézárral. Külföldi lemezkészítésről azonban szó sem lehetett. A második
korong már a stúdióba vonulás előtt beleütközött a cenzúrába. A zenekar a
kényszerű névváltoztatásért visszavágásként a lemezborítóval akarta felhívni
magára a figyelmet, egy lenge öltözetű modellt a kép középpontjába állítva. Az
MHV illetékes elvtársai ezt persze nem nézhették tétlenül, bevetették az első
T-t, a tiltást. A fricska így sem maradt el, a borító háttere egyszerű fehér
lett, elöl az együttes frissen tervezett emblémája kapott helyet, hátul a dalok
címei olvashatók. Nem akármilyen zenészek kaptak helyet ezen az albumon vendégművészként:
a Szörényi-Bródy páros kiegészült Szörényi Szabolccsal, az egyik számban Balázs
Fecó billentyűzött,Dés László játszott szaxofonon, Gőz László pozanon, míg
Koltay Gergely fuvolán. A Történetek mégsem lett annyira átütő erejű, mint a
Csavargódal. Egyrészt a tagoknak kevesebb idejük volt a zeneszerzésre, másrészt
a korábbi album szövegeit is jegyző Horváth Attila ekkor már felkapott alkotó
volt, több megrendelést kellett egyszerre teljesítenie, így kevesebb energiája
jutott az új dalokra. Ezek a hiányosságok az eladott példányszámban is
megmutatkoztak.
1984-ben a Bojtorján
egy kislemezt szeretett volna kiadni két dallal: a Csendes éjjel és a December
végénnel, az MHV viszont nem ment bele a kiadásba. Erdős Péter határozottan
kijelentette: nem akarja egy popzenekarral a vallást népszerűsíteni. Kemény az
exkluzív szerződésre hivatkozott, amely szerint minden évben új nagylemezt kell
készíteniük. Aztán bementek a kiadóhoz egy karácsonyi tematikával. Erdős előtt
két lehetőség állt: a szerződés felbontása vagy az album engedélyezése. Kényszerűen
az utóbbit választotta. Persze a borítóról az összes vallási szimbólumot
letiltotta, hogy az öröm mégse legyen felhőtlen. Nem tudhatta, hogy a
Karácsonyi album mennyire népszerű lesz. Mi viszont tudjuk, hiszen ki ne
hallgatta volna még 15-20 éve is Szenteste a fa alatt?
1987-ben egy
gyereklemez következett, ezúttal Halász Judit nélkül, egyfajta kísérletként. A
cél az volt, hogy a tagok megmutassák, a country stílus kiválóan alkalmas
gyerekek szórakoztatására, még akkor is, ha a koncerteken a művésznő, saját
kérésére, nem énekel ezekben a dalokban.Igazuk lett. A Négyszögletű kerek erdő dalait
ma is sokan idézik fel gyerekkorukból, és éneklik el saját gyermekeiknek.
A nyolcvanas évek a
Bojtorján számára elhozta a nemzetközi, főleg amerikai sikereket is.Az évtized
második felét a külföldi fellépések határozták meg. A rendszerváltás időszaka
számukra is nagy izgalmakat és reményeket hozott. Magyarország 1989-ben
nemzetközi countryfesztivált rendezett, a zenekar tagjai pedig George Bush
amerikai elnök jelenlétében koncerteztek az amerikai nagykövetség fogadásán. A
mindennapos mókuskerék – kora reggel indulás a külföldi fellépésre, koncertezés
hajnalig, majd indulás haza – végül felőrölte az energiákat. Elsőként Kemény
Győző döntött a kilépés mellett. Jelképes dátumot választott: a bejelentést a
40. születésnapján, 1992. október 29-én, Zürichben tette meg. Még két fellépést
vállalt. Fél év múlva a többiek is az elválás mellett döntöttek. Pomázi Zoltán
később Új Bojtorján néven saját együttest alapított, de ez már egy másik
történet.
A kötet további
részében a szövegíró Horváth Attilával, Szörényi Leventével, Halász Judittal, valamint
Knisch Gáborral készült interjúkat olvashatunk, amelyekben a zenekarral együtt
töltött évekre emlékeznek. Az epilógusban a szerző röviden összefoglalja a
70-80-as évek könnyűzenei viszonyait, elhelyezve a keretrendszerben a
Bojtorjánt, illetve beszámol a 2015-ös életműkoncertről és a 2017-ben kapott
állami kitüntetésről, hogy a történet happy enddel, a jelenben végződjön.Ha idáig eljutottunk, elégedetten tehetjük le a könyvet, ha
pedig bizonyos részeit újraolvasnánk vagy egy konkrét személlyel kapcsolatban
keresünk információkat, a Névmutató segít az eligazodásban.
A kötet adatai: Csatári Bence: Vigyázz magadra, fiam! A Bojtorján együttes krónikája. Szerkesztette: Máthé Áron. Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2018.
Eredeti megjelenés: Újkor.hu Lapozó rovat, 2020. szeptember 23. https://ujkor.hu/content/country-vasfuggony-mogott
Megjegyzések
Megjegyzés küldése