A történelem iránti érdeklődésem
az általános iskola felső tagozatában kezdődött. A tankönyvekben leírtak
mellett már ekkor érdekeltek a regények: Gárdonyi Géza A láthatatlan embere, az
Egri csillagok, A koppányi aga testamentuma Fekete Istvántól, ami első ilyen
jellegű olvasmányom volt, és természetesen A kőszívű ember fiai Jókaitól. Órákon
közösen néztük Hidán Csaba Rendhagyó történelemóra sorozatát, otthon pedig
felfedeztem egy másik érdekes személyt a képernyőn, aki, bár nem volt történész
‒
igaz, kiskamaszként ez akkoriban még nem érdekelt ‒, úgy tudott beszélni a magyar
történelemről a különböző műsorokban, rövid ünnepi összeállításokban, hogy
szinte odaszegezte az embert a képernyő elé. Az évek során számomra etalonná
vált.
2009-ben, immár 20 esztendős
ifjúként örömmel fedeztem fel a negyvenhat részes Magyarország története
dokumentumsorozatot, amelyet a Kossuth Kiadó 24 kötetes, azonos című
könyvszériájának ihletésére készített a Magyar Televízió. Ki más lehetett volna
a műsorvezető, ha nem éppen ő, Nagy György, aki adásról adásra bebizonyította
felkészültségét. Ezzel még az egyes részekben megjelenő, az adott korszakot
kiválóan ismerő történészeket is meglepte. A sorozatról kiváló összefoglalót
írt Szőts-Rajkó Kinga, így arra külön nem térnék ki, mint ahogy a Magyarország
apróbetűs története 2010-es első és a 2018-ban posztumusz, a műsorvezető-szerző
fájdalmasan korán bekövetkezett halála után egy esztendővel megjelent második
kötetére sem. Csupán annyit a két könyvről: a jelen kiadványban megjelent, a
történettudomány legfrissebb kutatási eredményeit felhasználó anyagokat az
ezekben olvasható írások alapján állította össze kiváló érzékkel Medgyesy
Zsófia.
A Magyarország apróbetűs
históriája a címéből ítélve nem hétköznapi olvasmány. A tartalom ismeretében ez
az első megállapítás igazolást nyer. A korábban kiadott két kötetből mintegy
kétszáz rövid történet elevenítődik fel a lapokon, színes képekkel,
térképekkel, családfákkal, háttérinformációkat tartalmazó rövid magyarázatokkal
Török Ágnes, Nagy Béla és Eperjessy László munkája nyomán. Bár nyomtatott
könyvről van szó, az illusztrációk, kiegészítések mégis igazán 21. századi
olvasmánnyá teszik.
Természetesen nem tekinthetünk el a kötet rövid tartalmi ismertetésétől, hiszen egy jó ajánló célja a figyelemfelkeltés. A könyv három nagy tartalmi egységből áll: A sztyeppétől Mohácsig, Hódoltságból Monarchiába, Forradalomtól rendszerváltásig, amelyeket fontos korszakhatárok tagolnak. Az első egységben Honszerző eleink cím alatt olvashatunk a honfoglalás korától Aba Sámuel haláláig tartó időszakról, A kereszténység vonzásában alfejezetet IV. László halála zárja, míg a Késő középkori mozaik az Anjouk megjelenésétől Mohácsig kíséri a hazai történelem alakulását. A kiemelt érdekességeket a lapokon szürke háttér, a tartalomjegyzékben dőlt betűs szedés jelöli. Találhatunk köztük legendaoszlató szösszeneteket, például az erényövről vagy az első éjszaka jogáról, megtudhatjuk, honnan ered az Óperencia név, mennyivel voltak kiváltságosabbak az elsőszülöttek, milyen jelentőséggel bírtak a vásárnapok. Olyan matematikai lehetetlenségekre is választ kapunk, mint: hogyan uralkodhatott IV. István után III. István.
A második nagy fejezet két részre oszlik: A félhold árnyékában cím egyértelmű, magyarázni sem kell. Ez a török kori szakasz II. Lajos király és az Aranygyapjas Rend kapcsolatának bemutatásával indul, és Magyarország legrégebbi toronyórája mellett olyan építményeket ismertet, mint az esztergomi Bakócz-kápolna, Gül Baba türbéje vagy éppen a Rudas fürdő. Utóbbihoz kapcsolódik egy érdekes elnevezésű találmány, a repülőhíd. Hogy mi volt ez? A néhány mondatos leírásból kiderül, mint ahogy az is, mit adtak nekünk a törökök, már ami a gasztronómiát illeti. Az utolsó írások, például a Zrínyi Ilonáról szóló rövid ismertető, egyben átvezetnek a következő alfejezethez, amely a Kuruc és labanc közt címet viseli. Azt hiszem, ezt szintén nem kell hosszasan ecsetelni. Egyértelműnek tűnik, hogy ez a rész II. Rákóczi Ferenc fellépésével indul, és a szabadságharc legfontosabb mozzanatairól, alakjairól tár elénk némi információt, majd a bujdosó fejedelemről tudósít, hogy III. Károly és Mária Terézia korába engedjen betekintést. Olvashatunk Rákóczi pénzéről, a kurucok fegyvereiről, titkosírásáról, a pestis-oszlopokról, a pozsonyi mértékről, a 18. századi koronázásokról, Hadik András huszárcsínyéről és a lottéria bevezetéséről. Kiváló az átkötés a harmadik nagy fejezethez: a madéfalvi veszedelemtől jutunk el az 1848-as forradalmat megelőző felvilágosodáshoz és a reformkorhoz.
Forradalomtól rendszerváltásig,
ezt a címet viseli a legutóbbi államformaváltozásig, sőt, azon túlmutatva a
2000. év millenniumáig tartó időszakot összefoglaló tartalmi rész. Terjedelmét
tekintve ez a leghosszabb: a 200 oldalas kötetből mintegy 85 oldalt foglal el,
míg az előző két fejezet egyenlő hosszúságú, 50-50 oldal. A Hősök évszázada
alfejezet nyitó írásának témája a Magyar Nemzeti Múzeumban látható hóhérpallos
kapcsán Martinovics Ignác és társai kivégzése, eltemetése, megtalálása és
későbbi újratemetése. S ha már Nemzeti Múzeum: gróf Széchényi Ferenc, valamint
fia, a nevét Széchenyinek író István nemes felajánlása sem maradhatott ki a
kötetből, mint ahogy Kindi Mátyás szűcsmester sem, aki a maga 48 könyvével
gyarapította a nemzet könyvtárát, második adományozóként. A reformkor nagy
eseménye volt Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületése. Biztosan vannak egy
páran, akik már beleestek a „hozz rá – hozz reá” dilemmába, netán
akarva-akaratlanul is hibát ejtenek az ünnepségeken. Nagy György jóvoltából
remélhetőleg rögzül – nekem rögeszmém – a költemény első strófájának helyes
éneklése is. Korszakos jelentőségű a pozsonyi diéta 1825-ös összehívása, amely
nem előzmény nélküli. A városban tartott tanácskozásoknak egyebek mellett
fontos szerepe van a kétkamarás országgyűlés és a modern Magyarország megszületésében
is, mint ahogy az alcsúti kastélyt építtető József nádor és a dualizmus korában
maradandót alkotó báró Podmaniczky Frigyes érdemei sem elenyészők. A magyar
kultúra üde színfoltja a 19. század elején megjelent, a hazai zenei életbe
gyorsan és sikeresen beépült, virtuóz prímások révén elterjedt cigányzene,
amelynek meghonosítója egy nő, Czinka Panna volt. Az 1848-as forradalom és
szabadságharc, Petőfi és Kossuth alakja hangsúlyosan megjelenik a kötetben, a
dualizmus úgyszintén. Amiről talán kicsit kevesebb szó esik a szükségesnél, a
neoabszolutizmus kora, no de ez nem olyan nagy hiányosság.
Az adatokban és illusztrációkban gazdag kötetet az utóbbiakra vonatkozó forrásjegyzék, valamint egy rövid köszönetnyilvánítás zárja.
Talán a fentiekből is látszik, hogy a Magyarország apróbetűs históriája érdekes, olvasmányos, egyben tudományos igényességgel összeállított munka, méltó tisztelgés Nagy György rendkívül alapos munkássága, fáradhatatlan ismeretterjesztő törekvése előtt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése