Nemrég postán kaptam egy kis kötetet a Pont Kiadóból, Szávai Géza 2020-ban megjelent, Cérnapóráz című regényét. A történet annyira magával ragadott, hogy egy délután alatt elolvastam. Pár napja személyesen is megismerkedtem a szerzővel, és a beszélgetésünk alkalmával dedikáltattam vele a könyvet - no meg a többit, amivel útravalóként ellátott. Ezekről is írok majd.
A Cérnapóráz, bár a múltba kalauzolja az olvasókat, nem egy klasszikus történelmi regény. Három élettörténet, három egymással összefonódó szál alkotja ezt a 130 oldalnyi szövegfolyamot. Az első és harmadik, egyben utolsó fejezet központi szereplője a tízesztendős Kotzka Lajoska, aki egy báró félárva gyermekeként éli nem tipikus napjait az ötvenes években. Édesanyja takarítónő, polgári alkalmazott egy politikai foglyokkal teli táborban. Nem internáltak, de nem is térhetnek vissza a '45 előtti életükhöz. Lajoskának szerencséje van Kupper Vilmos századossal, aki az orosz nyelvre tanítja. Az első fejezet végén elbúcsúzunk tőle, de a regény végén visszatér, nem is akárhogy.
A másik két szál a már említett Kupper százados-filozófiaprofesszoré és Totya nevű kutyájáé,valamint az őket otthonról az irodába szállító Elek Andrásé. A két férfi életfelfogása, a házassághoz és a nőkhöz való viszonyulása teljesen más, mint ahogy további sorsuk is eltérően alakul. Szávai Géza egészen 2020-ig visz el bennünket ebben a kitalált, ám a hazai eseményeket is felvonultató históriában.
A regény címe legalább háromféleképpen értelmezhető. Elsődlegesen a Kupper Vilmos és Totya közötti cérnavékony pórázra utal, ami kettejüket összeköti. Lajoska látszólag kivételezett, ám mégis kiszolgáltatott helyzetben van. Nem rab, de őt is egy rövid, láthatatlan pórázon tartják, édesanyjával együtt. Elek Andrást és feleségét erős érzelmi szálak kötik egymáshoz. Számomra az ő kapcsolatuk a legemberibb, egyben példaadó. Nem mellesleg András féltő gondoskodása a szerző saját bensőjét tükrözi.
Szávai Géza Állatok, nők, gyerekek című sorozatának első kötete a mondanivalóját tekintve rendkívül sűrű. Egyetlen feleslegesnek tűnő mondat sincs benne. Gördülékeny stílusa, változatos szóhasználata révén könnyen olvasható és befogadható az olvasó számára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése