2022-ben a hazai filmtörténet egy fontos évfordulóhoz érkezett: 150 évvel korábban, 1872. december 8-án született ugyanis Janovics Jenő színész, rendező, színigazgató, forgatókönyvíró, akit elsősorban a kolozsvári filmgyártás megteremtőjeként tart számon a kultúrtörténet. A kerek évfordulót a filmes és a történész szakma egyebek mellett emlékkonferenciával és egy monográfia megjelentetésével ünnepelte. Ezt folytatandó 2024-ben a Filmtett portálon rendszeresen publikáló Zágoni Bálint producer, Janovics-kutató és Kurutz Márton, a Filmarchívum kutatási és gyűjteményi vezetője egy nívós, küllemét tekintve is elismerésre méltó könyvet tettek le az asztalra. Céljuk, ahogy azt a fülszövegben és a bevezetőben is olvashatjuk, az volt, „hogy olvasmányos módon, ugyanakkor tudományos igényességgel, a legújabb kutatási eredmények felhasználásával rajzolják meg a magyar filmtörténet egyik meghatározó alkotójának szakmai életútját.” Ezt sikerült elérniük. Ha valaki csak ezt az egy könyvet olvassa Janovicsról, máris sok hasznos ismerettel lesz gazdagabb.
Janovics Jenő elsősorban színházi szakembernek tartotta magát. Ezt mutatja az is, hogy életének közel 73 évéből mindössze hetet szentelt a filmkészítésnek. Igaz, ezen idő alatt a magyar némafilmtermés mintegy egytizedét sikerült előállítania. Az első megrendezett hazai film az 1901-ben bemutatott A táncz volt. 1908-ban megjelentek az első fikciós rövidfilmek, majd 1912-ben már egész estés nagyjátékfilmek készültek Magyarországon.
Kolozsvár sem maradt le a fővárostól: Janovics 1913-ban kezdte filmes szakmai pályafutását a Sárga csikó producer-forgatókönyvírójaként. A Berky Lili, Várkonyi Mihály és Fekete Mihály főszereplésével készült alkotásból mindössze egy 135 méter hosszú töredék maradt meg, de ennyit legalább ismerünk belőle. 1914 januárjában egyszerre tíz moziban mutatták be, és a sajtó is beszámolt róla. Az akkor kezdő publicista Korda Sándor méltatta a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, dr. Janovics Jenő – fokozatát a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte, disszertációjának témája Csiky Gergely drámaíró életműve volt – első mozgóképes munkáját, amely a francia Pathéval együttműködésben készült, bár kritikát is megfogalmazott: „A Pathé-filmgyár érdekes kísérletén éppen csak azt kifogásolhatjuk, amit tán mások érdeméül rónak fel. Keresve kereste a speciálisan magyarost, és éppen azt a világot támasztotta fel, amelyet csak a romantika lát olyan szépnek, harmonikusnak és dalra érdemesnek.” (22. oldal) Azért ne feledjük: a film alapjául szolgáló alkotás Csepreghy Ferenc népszínműve volt, a műfajnak pedig egyik sajátossága a romantizálás.
Janovics munkásságában nem ez volt az egyetlen ilyen darab. Szintén ebben az évben készítette el például a Toloncot, amelyet Kertész Mihály rendezett – ez volt egyik első közös filmjük –, a főszerepeket pedig Berky Lili, Várkonyi Mihály, Jászai Mari és Szentgyörgyi István alakították. Ez már a Proja korszakban készült: Janovics 1914 tavaszától a Pathétól függetlenül, a Projectograph céggel közösen gyártotta új filmjeit. Az új vállalkozás neve a cég és a producer nevének összevonásából származott. Emblémáját Földes Imre tervezte, aki több Janovics-film plakátját is elkészítette. A Proja két évét olyan művek fémjelezték, mint az első történelmi drámaként megjelent Bánk bán (1914, rendező: Kertész Mihály), az Arany János balladájából készült Tetemrehívás, az Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínműve nyomán forgatott Éjféli találkozás vagy a román népies tárgyú melodráma, a Havasi Magdolna, Szigligeti Ede vígjátéka, a Liliomfi és a Guthi Soma elbeszéléséből adaptált Vergődő szívek. Az utóbbiakat 1915-ben készítették el, kitűnő szereposztással, rendezőjük a tehetséges Garas Márton volt, akivel ebben az évben összesen 11 film direktoraként találkozhatott a közönség. A sikerekről a lapok rendszeresen cikkeztek. Ezekből több részletet olvashatunk a filmek ismertetésénél; a szerzők a kötetben rendszeresen idéznek visszaemlékezésekből, köztük Janovics nyomtatásban megjelent munkáiból és kéziratos visszaemlékezéseiből, levelezéséből is.
Az 1916-os év már egy új vállalkozás, a Corvin filmgyár és -forgalmazó égisze alatt zajlott. A gyár műtermeit, öltözőit, bútor- és díszletraktárait, valamint laboratóriumait a nyári színház mögötti hatalmas területen építették fel. Ez a szakasz 1917 márciusáig tartott, olyan emblematikus alkotásokkal, mint A dolovai nábob leánya, Herczeg Ferenc leghíresebb és legnépszerűbb darabjának megfilmesítése, a rendezői székben és az egyik főszerepben Janoviccsal, Csortos Gyula első filmszereplésével, A gyónás szentsége, amelynek férfi főszereplője maga a producer-forgatókönyvíró-rendező Janovics volt, Csiky Gergely A nagymama című vígjátéka, címszerepben a karaktert színpadon többször megformáló Blaha Lujzával, aki A tánczon kívül csak ebben a filmben, Korda Sándor egyik első rendezésében állt kamera elé. Korda és Janovics közösen jegyezték a Mágnás Miskát, amelyben már a háború is megjelent. Az egyik jelenetben a Marcsát alakító Berky Lili keszkenőjén Vilmos császár és Ferenc József arcképe látható. A kolozsvári bemutatón a színésznő jelmezbe öltözve, persellyel a kezében gyűjtött a dél-erdélyi menekültek javára. 1916-17-ben készült a hat versillusztrációt felvonultató Petőfi dalciklus.
Janovics 1917 áprilisában eladta a Corvint – az egyik új tulajdonos Korda Sándor volt –, és létrehozta a Transsylvania filmgyárat. Ebben az évben készült például Bródy Sándor legismertebb színművéből A tanítónő, Az utolsó éjszaka című melodráma és Gábor Andor vígjátéka, a Ciklámen. Utóbbit eredetileg Korda rendezte volna a Corvina égisze alatt Góth Sándor és Góthné Kertész Ella főszereplésével. Végül a filmjogokkal rendelkező Janovics produceri-forgatókönyvírói-rendezői munkájában készült el, Berky Lilivel, Várkonyi Mihállyal és Nagy Adorjánnal. Az 1918-as, a francia Gaumont által forgalmazott Hotel Imperialt Bíró Lajos színműve alapján Vészi Margit írta filmre és Janovics rendezte, míg A kancsuka hazájában Fekete Mihály dirigálásával készült. Hogy milyen egyéb filmek születtek még Janovics produceri ténykedése nyomán, kik voltak a készítőik és főszereplőik, mi lett ezek sorsa, illetve mely tervek nem valósultak meg, arról a kötet végén lévő filmográfiából tájékozódhatunk.
Janovics Jenő nemcsak filmgyárosként volt kiemelkedő alakja saját szakmájának, hanem fiatal tehetségek felfedezőjeként is. Erről egy külön fejezetben olvashatunk, közelebbről megismerve Fekete László operatőri, Garas Márton, Kertész Mihály és Korda Sándor rendezői munkásságát, különösen a kolozsvári éveket. A producer indította el a filmes pályán és tette híressé Berky Lilit és Várkonyi Mihályt, a már említett Blaha Lujza, Csortos Gyula és Jászai Mari mellett leszerződtette Beregi Oszkárt, Eszterházy Ágnest, Gál Gyulát, Márkus Emíliát és Ódry Árpádot is. Bár mindannyian kiváló színészek voltak, Ódry például nem tudott jelentős filmes karriert építeni, ellentétben például a hangosfilm korában sikert sikerre halmozó Csortossal és a külföldön befutott, ám csak némafilmben jó Eszterházyval.
Milyen műfajokban jeleskedett Janovics? A tehetségek bemutatása után erről is kapunk egy pár oldalas összefoglalót a következő oldalakon. A repertoárban a gatyadaraboknak is nevezett népszínművek, a kortárs irodalmi művek feldolgozásai és az operettfilmek domináltak, de új műfaji kísérletként megjelentek a drámaadaptációk, a megfilmesített balladák és a versfilmszériák. A Filmrendező és filmszínész című fejezetben a szerzők Janovics munkásságából emeltek ki néhány pillanatot: a Sárga csikó felvételeit, egy riportot Az utolsó éjszaka forgatásáról, A névtelen asszony rendezését vagy éppen a Bánk bán egyik jelenetében Biberach szerepében elszenvedett balesetét. Választ kapunk arra a kérdésre is, egész pontosan hány filmet rendezett ő maga. A továbbiakban rövid leírások következnek az általa bérelt, üzemeltetett mozikról, filmes korszakának lezárultáról, olvashatjuk 1919-es naplójegyzeteit, tájékozódhatunk későbbi színházi és magánéletéről, szakmai örökségéről. Zágoni és Kurutz Janovics Jenő filmtársulata címmel mintegy félszáz, fényképekről és filmekről beazonosítható szereplő életútját is felvázolták, gesztusértékkel. Mint írják: „A hálás utókor az ő emléküknek is tartozik annyival, hogy a jubiláns igazgató emlékkötetében néhány sorban említést tesz róluk és pályafutásukról, amely híven tükrözi a 20. század mozgalmasságát és ellentmondásosságát.” (198. oldal)
Az utolsó oldalakon, a filmográfiát követően kapott helyet a hivatkozott források jegyzéke, ami a témában való további tájékozódást, jobb elmélyülést is segíti.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése