20. századi történelmünk megismerésének és megértésének kiváló eszköze az Ablonczy Balázs és Müller Rolf szerkesztésében a Jaffa Kiadónál megjelenő Modern magyar történelem sorozat, amelynek kötetei tudományos igényességgel megírt, ugyanakkor közérthető, olvasmányos munkák. A korral foglalkozó történészként és olvasóként is jó szívvel ajánlom mindenkinek. Több darabja a polcomon sorakozik, és a könyvtárból is előszeretettel kölcsönzöm ki, ha találkozom valamelyikkel.
Legutóbb Huhák Heléna könyvét, az Agitátorokat olvastam. A 272 oldalas mű betekintést nyújt a szűkebben vett Rákosi-korszak állampártja, az MDP propagandagépezetének működésébe, ezen belül is a mozgósítás budapesti és vidéki viszonyairól, sajátos körülményeiről. Az agitáció szempontjából nagy jelentősége volt a kiépülő hálózatnak, amely jelentések tömegét gyártotta. Ez a kutatás egyik legjobb forrásbázisa a naplók, írott visszaemlékezések és az idő múlásával egyre nehezebben kivitelezhető interjúk mellett.
A propagandában nem elhanyagolható a helyszín, hiszen nem mindegy, hol, milyen környezetben, zajlik a "népnevelés". A környék munkás vagy éppen egykori polgári jellege nagyban befolyásolta a fogadókészséget. A népnevelőknek a megfelelő nyelvezetet is el kellett sajátítaniuk ahhoz, hogy közvetíteni tudják a párt által a lakosságnak küldött "üzenetet". A sikerességet, az agitáció eredményességét a személyes mozgásterek és viszonyulások is befolyásolták, hiszen minden agitátor más és más céllal tevékenykedett: egyesek a körzeti lakosság öntudatra nevelését tartották szem előtt, mások az alkalmatlannak tartott párt- és vállalatvezetők leleplezésére törekedtek, megint mások a rendszer kárvallottjait igyekeztek megvédeni. A jelentések tartalma is a szándéktól függött.
A 21. században a mindennapok részévé vált a sok kéretlen levél és telefonhívás. Az ötvenes években sokan zaklatásként élték meg, hogy a népnevelők saját otthonukban keresik fel őket. Az állampárt így férkőzött be a lakásokba, hogy a magánélet felett is egyfajta kontrollt gyakoroljon. Az agitátorokat néhol kifejezetten ellenségesen fogadták - érhető okokból, hiszen ki örül, ha az ajtaján belépve rögtön rázúdítják a propagandát? -, és ezt nem egy esetben a párttal szembeni magatartásként értékelték. Persze voltak, akik kifejezetten örültek a látogatásnak, és panaszaikat a házhoz menő népnevelőkre zúdították, várva problémáik megoldását. A lakók által elmondottak mellett a kiküldöttek a konyhák, nappalik berendezéséből is következtettek - sokszor elhamarkodottan - az adott család párthoz való viszonyulására.
A kötet zárszavaként egy rövid összefoglalót olvashatunk az agitátorjelenségről, annak legjellemzőbb sajátosságairól. A szöveget gazdag bibliográfia és jegyzetanyag egészíti ki, az összeállítást név- és tárgymutató zárja. Ez főleg akkor hasznos, ha valaki később egy konkrét személy vagy település miatt veszi kézbe újra a kötetet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése