Azért szeretem az & Kiadó könyveit, mert Kiss Barnáék előszeretettel tesznek szokatlan történeteket a palettára. A 19. században élt svéd író, Carl Jonas Love Almqvist maga sem volt egy hétköznapi figura, és ezt a Lehet! című, három kisregényét tartalmazó kötet is jól érzékelteti.
Bár a Csipkerózsa könyve eredetileg jóval hosszabb, és többféle műfaj megtalálható benne, ez a Pálfi Anna szerkesztette összeállítás is jó bepillantást nyújt a szerző társadalomfelfogásába, amely szereplői általunk megismert, kimondott és kimondatlan gondolataiban tükröződik. A nyitódarab, A Vadászkastély eredetileg is a Szabad képzelgések összefoglaló címen megjelent szövegfolyam első alkotása. Ebben tűnik fel egy rejtélyes idegen, Richard Furumo, aki bekapcsolódik a hegyeken és erdőkön túl álló vidéki kastély lakói által elmondott mesefolyamba. Persze ezek a történetek nem is annyira mesék, még ha furcsán is hatnak.
A második darab, az Araminta May, avagy Látogatás a grönhamni lelkészlakban egy rövidre szabott, ám tartalmas levélregény. Egy fiatalembert, Fabiant az édesapja elküldi vidékre, hogy feleség után nézzen. Tapasztalatairól rendszeresen beszámol levelezőpartnerének, Henriette-nek, aki szintén megosztja vele szerelmi dilemmáit. Egy napon aztán megemlíti, hogy a társaságban vendégeskedik egy Araminta May nevű ifjú angol hölgy, aki iránt Fabian egyre inkább érdeklődni kezd. Hogy miként zárul ez a csavaros történet? Korántsem mindennapi módon.
Ami még inkább megütközést keltett a korabeli olvasókban, az a Lehet!, a címadó történet, amelyben Albert, egy ifjú őrmester és Sara, a néhai lidköpingi üvegesmester lányának utazása szárazföldön és vízen. A fiatalok a hajón megismerkedve egyre közelebb kerülnek egymáshoz, bár nem annyira, mint Albert szeretné. Sara ugyanis elég különösen gondolkodik a házasságról, és ha már itt tartunk, az egyházakról is. Almqvist az ő karakterén keresztül a saját világlátását tárja a közönség elé. Ő maga ugyanis elutasította az intézményes egyházak létjogosultságát - bár költői és tanári munkája mellett különös módon lelkészként is működött -, és a házasság kapcsán is a korabeli erkölcsi felfogással teljesen ellentétes nézeteket vallott (egyébként kétszer is megnősült, ráadásul első feleségével kötött frigyét sosem bontotta fel, így hivatalosan bigámistaként tartották számon, és a törvény emberei más ügyek miatt is a nyomában voltak). Nem meglepő, hogy kortársai körében óriási felháborodást váltott ki, egyfajta botrányhős vált belőle. Mindezt megtudhatja bárki a kötet utószavából.
Előre szólok: ez a könyv nem egy könnyű olvasmány, mégis - köszönhetően Annus Ildikó és Murányi Eszter kiváló fordításának - közérthető, bár elalvás előtt nem ajánlom senkinek. A maga korában tinédzserek kezébe biztosan nem adták, ma viszont egy középiskolásnak már nem jelenthet nagy lelki megrázkódtatást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése