Ha az időutazás lehetővé válna, a dualizmus korába szívesen visszamennék. Mondjuk valamelyik vidéki kisvárosba, hogy lássam, mit jelentett a korabeli emberek számára a fejlődés, a haladás. Egy olyan korba csöppennék, amely számos robbanásszerű változást hozott magával, és visszafordíthatatlan folyamatokat indított el.
Persze mi ez a mai világhoz képest, amikor szinte minden nap valamilyen újdonságról olvashatunk a sajtóban, és a technológiai újítások egymást követik? Baráth Katalin regényének két főhőse, a szüleivel a budai Várban élő "influenszer" Dorka és a vidékről a fővárosba költöző Zsuzsi már a 21. század gyermekei, 13 évesen sokkal jobban kezelik a kütyüket, mint az előző nemzedékek tagjai. Élnek is a közösségi média adta lehetőségekkel; különösen Dorka, akinek a Vitéz János Gimnázium egyik pomponcsapatának kapitányaként új követőkre van szüksége. Hiszen mégsem járja, hogy riválisa, Gorvás Timi örökre megelőzze, ami a rajongók számát illeti. És mennyi lájkot termelhet egy időutazós tartalom!
A két lány ugyan arra számít, hogy Budán kötnek ki a 19. század elején, számításukba némi hiba csúszik, és Szegeden találják magukat. Nincs sok idejük a csodálkozásra, mert rögtön elrabolják őket, s végül Zentán kötnek ki, 1895-ben. A kis délvidéki város ekkoriban virágkorát éli: két gőzmalom is munkát ad a helyieknek, némelyik utca már aszfaltos, sőt, hamarosan újabb nagy esemény várható: a villanyvilágítás bevezetése, készülve az uralkodó, Ferenc József érkezésére. A közélet egyébként is élénk, hiszen a szabadelvű, kormánypárti polgármester beszédeit a függetlenségpárti országgyűlési képviselő hangos méltatlankodással kíséri, az utcákon időnként cipők repülnek, miközben a városvezető hazalátogató fia, Tibó rajzokat készít a társasági élet eseményeiről, ludovikás diáktársának, Fecónak pedig már versei jelennek meg szülővárosa, Félegyháza lapjában. Közben Zentán Fecó bátyja, Móra István első verseskötetének bemutatójára készülnek.
Ha mindez nem lenne elég, más fontos mellékszereplők is színesítik a történetet, mint Bánki Donát, a Ganz-gyár mérnöke, a munkássága iránt élénken érdeklődő Huszár Zsiga és húga, Vicus, nagybátyjuk, az öreg Zsiga, Szárics Bertalan főügyész és unokahúga, az édesanyja által férjhezmenetelre presszionált 16 esztendős Irénke. A két gimnazista lány, ahogy azt az Abszolút töri sorozat köteteiből már megszokhattuk, nem akármilyen kalandba csöppen. Teljesen eltérő karakterük ellenére egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben részesei lesznek egy nyomozásnak és egy mentőakciónak.
Baráth Katalin történészként - Csobod Luca szerkesztő segítségével - kiválóan ragadta meg az 1890-es évek hangulatát, és kicsit a mai tizenéves lányok világához is közelebb hozza a régebb óta fiatal olvasókat. A szintén szakmabeli Bán Áron utószavában közérthetően és olvasmányos módon mutatja be a boldognak nevezett békeidők legfontosabb sajátosságait, Bernát Barbara borítója pedig sűrítve szemlélteti a két kor elképzelt találkozását. A történetet valós személyek és nagyrészt megtörtént események ihlették, az írói fantázia által kellően kiszínezve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése