Az egyik online antikváriumból rendelve minden alkalommal kiválasztom az ajándékkönyv lehetőséget. Általában nagyon jó meglepetésköteteket küldenek. Így volt ez legutóbb is, amikor Jékely Zoltán 1963-ban megjelent regénye, a Bécsi bolondjárás volt a grátisz példány. Korábban nem hallottam és nem olvastam róla, de a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. A könyvet kinyitva megtudtam azt is, hogy a Felséges barátom címet viselő előzményt 1955-ben adta ki a Magvető. Úgy gondoltam, talán akkor sem lesz kisebb az élmény, ha fordított sorrendben olvasom el a két regényt. Ez egyelőre nem tűnik rossz döntésnek.
A kötet legfőbb szereplője Kilin Gáspár, a kolozsvári cukrászmester, aki évek óta kitartóan vár az udvari szállítói címre, hiszen ezt személyesen az uralkodó, Ferenc József ígérte meg neki első és eddig egyetlen találkozásuk alkalmával. Amikor elérkezik az ötvenötödik születésnapja, reméli, hogy ez végre bekövetkezik, ám csalódnia kell: felséges barátja csak jókívánságait küldi el számára. A derék iparos ezért úgy dönt, személyesen beszéli meg a dolgot a királlyal. Persze nem megy üres kézzel: elkészíti Kolozsvár Szent Mihály templomának kicsinyített mását csokoládéból.
Kilin mester nem egyedül vág neki a hosszú és viszontagságos útnak, mivel elkíséri őt kedves cimborája, a kávéháztulajdonos Grün Adolf, akinek van némi köze a korábban történetekhez. Emiatt egy kis lelkiismeretfurdalást is érez. Kapóra jön neki egy szerelmi csalódás, ami egy kis pihenésre, a városból való elutazásra ösztönzi. Hőseink már a vonaton is izgalmas kalandokat élnek át, nem hétköznapi figurákkal ismerkednek meg, és ezek az ismeretségek és kalandok a császárvárosban sem kerülik el őket. Többször kerülnek szorult helyzetbe, de valahogy mindig sikerül szabadulniuk még a legnagyobb csávából is. Bécsi tartózkodásuk során elvetődnek a Sacherbe, a Magyar Házba, Grinzingbe és a Burgba. Miközben Kilin igyekszik minél messzebb elkerülni hasonmását, aki történetesen magas rangú magyar politikus, Grün elég sajátos módon találkozik újra Bécsbe költözött unokahúgával.
A vidám történetet Kass János rajzai teszik még komikusabbá. A szerző a leírtak tanúsága szerint egyértelműen jól ismerte a 19. század második felének közéleti viszonyait, a korabeli sajtót és a művészeti életet. Írói tehetségét dicséri, hogy amit olvashatunk, jóval több, mint egy dramatizált történelemkönyv. Néhol elképsztően merész, olykor megkapóan őszinte, és nem fél bugyutának ábrázolni azokat, akik erre valóban rászolgálnak, bármennyire is szimpatikusak együgyűségükben és naivitásukban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése