Závada Pál új regényétől, a Pernye és fűtől az életművét nem vagy csak kevésbé ismerő olvasó több okból is visszariadhat. Az egyik a könyv vastagsága, a másik maga a téma. Engem az előbbi nem zavart, az utóbbi pedig a fülszöveg olvastán kifejezetten felcsigázott. Mivel szülőfalum 1945 és 1956 közötti történetéből írtam a szakdolgozatomat, érintve benne a kulákosítás és a téeszszervezés kérdéskörét is, ráadásul Závada regényeiben eddig sosem csalódtam, számomra nem jelentett kihívást, és a végén elégedetten csuktam be az utolsó lapnál.
A szerző egy - illetve több, egymáshoz lazábban vagy szorosabban kapcsolódó - összetetett történetet tár elénk. Szereplői dokumentumfilmet forgatnak az ötvenes években gyújtogatással vádolt három személy ellen lefolytatott perek kapcsán. Az alapot az 1989-ben bemutatott, Sipos András rendezésében elkészült Statárium című film adja, amely itt Rögtönítéletekként jelenik meg. A nyolcvanas évek végén még élőkkel lezajlott beszélgetésekben az alkotáshoz készült interjúk részletei köszönnek vissza. A legfőbb karakter, akiről hol egyes szám harmadik személyben olvashatunk egy külső szemlélő által, hol ő maga beszél egyes szám első személyben, maga Závada, a Statárium egykori forgatókönyvírója. A nézőpontváltás időnként segít belehelyezkedni az egyébként meg nem nevezett illető szerepébe, miközben sokszor őt is kívülről látjuk. Tehát elbeszélőként és ábrázolt karakterként is találkozhatunk vele. Pfeifer, a rendező alakja teljesen független a valódi Sipostól, ahogy a baráti társaság, a stáb többi tagja is kitalált személy, ám az általuk elmondottakban és a megélt eseményekben a két világháború közötti és 1945 utáni hazai történések bontakoznak ki. A beszélgetésekben szóba kerülnek a népi írók, illetve olyan szociográfiák, amelyeket érdemes kézbe venni legalább egyszer. Az érdeklődők akár egy kis olvasmánylistát is összeállíthatnak maguknak, mire a könyv végére érnek, rajta természetesen a Kulákpréssel, a Statárium könyvváltozatával, Darvas József, Féja Géza, Sinka István, Németh László egyes műveivel.
A szereplők magánéletének alakulását is nyomon követhetjük a regény lapjain, mint ahogy ott lehetünk korábbi sorsfordulóknál, járhatunk a különböző időszakokban megjelenő, a történetben T.-nek jelölt Tótkomlóson, a stáb bázisán, részesei lehetünk egy izgalmas nyomozásnak, amelyből kiderül a társaság tagjainak személyes érintettsége is. Eközben főleg budapesti események révén betekinthetünk a rendszerváltás egy-egy eseményébe, megidéződnek a folyamat meghatározó személyei, akár kutatói, művészi, akár politikusi mivoltukban. Nemcsak a valóban létező, hanem a kitalált figurák is hús-vér emberek, életükben ott van a hétköznapi valóság, így bárki megtalálhatja a kapcsolódást hozzájuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése