Mária Terézia Magyarországon 40 esztendős uralkodása révén ismert, hazánk történelmében betöltött szerepet e négy évtized eseményeinek fényében ítéli meg az utókor. A történész szakma azért ennél szerencsére tovább lát, a mérvadó magyar kutatók többsége is, akik nem viselnek Habsburg-ellenes szemellenzőt, ugyanakkor nem magasztalják egekig a kétségtelenül meghatározó uralkodót. Ha semmi mást nem tett volna a tanügyet szabályozó Ratio Educationis kibocsátásán és az úrbéri viszonyok rendezésén túl, akkor is méltán nevezhetnénk nagyformátumúnak.
Honfitársaink mellett az osztrák és cseh kollégák is teljességre törekvően kutatták és kutatják regnálásának időszakát, ám Franciaországban sem ismeretlen, hiszen ő volt az 1793-ban kivégzett XVI. Lajos király tragikus sorsú felesége, Mária Antónia - új hazájában Marie Antoinette - édesanyja. Elisabeth Badinter 2020-ban megjelent kötetének középpontjában Mária Terézia mint anya áll. Az ő feleségként, családanyaként és uralkodóként eltöltött évtizedeit, férjéhez, az 1745-ben német-római császárrá koronázott Lotaringiai Ferenchez és gyermekeikhez fűződő viszonya révén ismerjük meg. Frigyüket, a korban szokatlan szerelmi házasságot 19 év alatt 16 alkalommal kísérte gyermekáldás. Fiaik és lányaik közül többen kisgyermekkorukban elhunytak, és a felnőttkort megértek közül sem mindegyiket házasították ki különböző okok miatt, de akik eljutottak a nászig, biztosították a létrejövő Habsburg-Lotaringiai-ház dinasztikus kapcsolatait.
Az életben maradt gyermekeket fel kellett készíteni a királyságokban, hercegségekben való uralkodásra, az önálló udvartartásban adódó teendőkre, az élet nagy dolgaira. A Habsburgok számára a rendkívül szigorú spanyol etikett volt a zsinórmérték. Mária Terézia is meglehetősen sokat követelt meg a gyermekeitől, amiből több konfliktusa is adódott velük életük során, de ritka volt abban a tekintetben, hogy nála többet és élénkebben aligha foglalkozott bármely uralkodó vagy hitvese a saját utódaival. Persze a nevelés feladatai nem rá hárultak, hanem a spanyol mintára ayáknak és ayóknak nevezett nevelőkre, olyan főrangú hölgyekre és urakra, akiket személyesen választott ki gyermekei mellé. Elisabeth Badinter rendkívül alapos kutatómunkája révén megismerhetjük a császárné/királynő legbizalmasabb udvari embereivel, valamint már kiházasított vagy éppen Európa valamely részén utazó gyermekeivel folytatott levelezését, azt, hogyan kísérte közvetve figyelemmel a már kirepültek sorsának további alakulását, melyikükhöz hogyan viszonyult kicsi, kamasz és felnőttkorukban, ki volt számára a legkedvesebb, és milyen reményeket fűzött leendő házasságaikhoz. Egy anya őszinte aggodalmai állnak szemben egy megfontolt, racionális, a dinasztia érdekeit szem előtt tartó uralkodó törekvéseivel, s bár a szív néha mást diktál, sokszor muszáj az eszére hallgatnia, még ha ez fáj is neki.
A Rácz Judit fordításában 2022-ben Magyarországon napvilágot látott munka célközönsége jóval túlmutat a történész szakmán, olvasmányos stílusa révén bárkinek érdemes kézbe vennie, ha érdeklődik a Habsburgok története iránt, és szeretné megismerni egyik legnagyobb uralkodónk életének eddig kevésbé ismert oldalát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése