A magyar történelem tele van filmbeillő eseményekkel. Némelyik megérne legalább egy rövidfilmet, és van néhány, ami akár egy hosszabb sorozatot is. A Magyar Testvéri Közösség története az utóbbiak közé tartozik. Bár korábban is olvastam róla ezt-azt, különösen a kisgazdapárti Kovács Béla letartóztatása kapcsán, nem gondoltam, hogy a társaság ennyire átszőtte a 20. század első felének politikai-társadalmi-kulturális életét.
Szekér Nóra 2017-ben a Jaffa Kiadónál megjelent kötetének legnagyobb érdeme a szervezet szerteágazó kapcsolathálójának teljességre törekvő vizsgálata, a tudományos igény mellett olvasmányos formában történő bemutatása. A szerző stílusa garantálja, hogy az olvasó a rengeteg végjegyzet dacára sem veszíti el érdeklődését a téma iránt, hiszen ha ez egy szépirodalmi mű lenne, időnként akár kémregényként is felfoghatnánk. Azonban ami a kötetben áll, maga a valóság, minden egyes mozzanatában.
Valóban izgalmas egy olyan közösség és tagjainak sorsát nyomon követni, amely elért a Horthy-korszak politikai elitjéig, támogatta a népi írókat és a falukutató mozgalmat, részt vett a háborúból való kiugrás előkészítésében, az embermentésben, együttműködött például a Bartha Miklós Társasággal, jeles egyházi szervezetekkel, sőt, a Weisshaus Aladár vezette kommunista népmozgalommal is. Egy olyan közösség életrajza bontakozik ki a könyv lapjain, amellyel sokan kapcsolatban álltak, de igazán nagy figyelmet csak 1947-ben megrendezett koncepciós per révén kapott. Rendszeresen előfordult bizalmas jelentésekben, 1960-ban egy politikai nyomozói tananyagban is részletes elemzés tárgyát képezte, és 1970-ben összefoglaló rendőrségi munka is készült az ügyről.
Ha valaki végiglapozza a névmutató, láthatja, milyen fontos és ismert személyek kerültek a közösség érdeklődési körébe, az egyes fejezetekben pedig olvashat olyan jeles tagokról, mint a perben halálraítélt és kivégzett Donáth György, a Magyar Függetlenségi Mozgalmat létrehozó, 1946-tól 10 évig börtönben raboskodó Szent-Iványi Domokos, Raoul Wallenberg legfőbb magyarországi bizalmasa és munkatársa, a református lelkész Soos Géza vagy a nyilas uralom idején a fegyveres ellenállási mozgalomban résztvevő Mistéth Endre.
Bár történelmietlen kérdés, mégis felmerült bennem, mi lett volna, ha Szent-Iványiéknak 1944. október 15-én sikerül kiugrani a háborúból. Mennyire másként alakult volna az ország és a Magyar Közösség sorsa? Ezt már nem tudhatjuk meg, azt viszont igen, mi történt velük a háború után. Egy igazságosabb, emberséges rendszerben példaképekké válhattak volna, ám ez nem adatott meg nekik, így a történész szakma feladata lett elmondani az utókornak az ő valódi, emberi történetüket. Szekér Nóra könyve ezt a célt is kiválóan szolgálja - harag és részrehajlás nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése