Gyerekkorom meghatározó élménye volt, amikor először láttam A majmok bolygója filmsorozat első részét Charlton Heston főszereplésével. A folytatások nem tetszettek annyira, az új feldolgozásokat még nem láttam. Sokáig rakosgattam a polcon Pierre Boulle 1963-as regényét, mire rászántam magam az elolvasására. Bár más élményt adott, mint a film, és sok eltérés is van a két mű között, bizton állíthatom: megéri kézbe venni.
Mivel a filmet jóval előbb láttam, nyilván folyamatosan rácsodálkoztam a különbségekre, még arra is, hogy az eredetileg francia szereplők Franklin J. Schaffner rendezésében "természetesen" amerikaiak. És akkor itt talán el is kanyarodhatunk az adaptációktól, mert a Boulle-féle regény szempontjából nem fontosak.
A könyv főszereplője a fiatal újságíró Ulysse Mérou, aki 2500-ban két társával, Arthur Levain-nel és Antelle professzorral útnak indul a Betelgeuse csillagrendszer felé, és leszáll egy ismeretlen, ám lakhatónak tűnő bolygón. Míg ők pár hónapot töltenek a világűrben, a Földön több száz év telik el, így tudják, hogy bármilyen eredményre jutnak, a Naprendszerben már senki nem fog emlékezni rájuk.
Hőseinket az első döbbenet akkor éri, amikor vadállati módra viselkedő emberekbe botlanak, akiket vadászok üldöznek - csakhogy ezek a vadászok gorillák. A többiekkel együtt a főemlősök fogságába kerülnek, ahol Mérou egy teljesen új közegbe kerül, miközben kísérleteket végeznek rajta. Az elsőként megismert Novával közös ketrecbe zárják. Amikor alkalom adódik erre, felhívja magára a figyelmet, megmutatva: teljesen más, mint akikkel együtt raboskodik. Tud például beszélni, önállóan gondolkodni, bonyolult feladatokat megoldani. Mindezt tudtára adja a csimpánz Zirának, akinek főnöke, az orángután Zaius váltig állítja: ez lehetetlen, míg vőlegénye, Cornélius érdeklődését felkelti a fura szerzet. Mérout kiemelik a többiek közül, de ezzel még nem érnek véget a viszontagságok.
Boulle sci-fije disztópiaként is olvasható. Képzeljük el, hogy hasonló események játszódnak le a Földön, mint a regénybeli bolygón, és a majmok veszik át a hatalmat. Vajon mennyire reális ez a veszély? Lehet, hogy a technológia folyamatos fejlesztése és az állatokkal folytatott kísérletek egy napon egy nálunk intelligensebb faj megszületéséhez vezetnek? Az 1971-es, Kováts Miklós fordításában megjelent első és a 10 évvel későbbi második kiadás utószavában Gánti Tibor az emberiség egyes tulajdonságainak karikatúrájaként értelmezi a majmok látszólag egyenlőségre törekvő, valójában hierarchikus társadalmi berendezkedését, az orángután-csimpánz-gorilla rangsort - erre ráerősít Korga György borítója -, hiszen egy, a majmok bolygójáról hozzánk ellátogató értelmes majom ugyanezt tapasztalná a Földön. Persze ezek a kiadások kihangsúlyozzák a kapitalista berendezkedés kigúnyolását is, ami akár helytálló lehet, de ne felejtsük el, hogy az akkori értékeléseket, még ha fantasztikus regényekről is van szó, mint a Kozmosz esetében, érthetően áthatotta a szocialista korszellem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése