Az 1848-as forradalom kapcsán a márciusi ifjak és a Batthyány-kormány tagjai mellett rendszeresen említésre kerülnek olyan emblematikus nők, mint Szendrey Júlia, Laborfalvi Róza vagy Teleki Blanka. A győztes forradalmat követő szabadságharcról szóló fejtegetésekben a "gyengébbik nem" tagjai rendszerint mellékszereplőként, a hátországban férjük, fiuk életét féltő feleségként, anyaként, az utolsó időszak és a megtorlás tekintetében legtöbbször az események elszenvedőiként jelennek meg. Pedig nem kevesen voltak, akik fegyverrel küzödttek a szabadságért, akár a végsőkig. Közéjük tartozott Bányai Júlia, Miklya Luzsányi Mónika új, az Athenaeum Kiadó Időutazó sorozatában megjelent regényének főhőse.
Az erdélyi származású honleány alakját, bár hazaszeretete példaértékű, ma már kevesen ismerik. Bevallom, én is talán egyszer találkoztam a nevével eddigi olvasmányaim során. Ezért is volt érdemes kézbe vennem a könyvet, és megismerkednem az életével. Erről egyébként az utókor számára nem sok maradt meg, ahogy erre a szerző az utószóban kitér. Éppen ezért többször kellett fikciós elemeket alkalmaznia, amelyek a történetet előre vitték, kipótolva az életrajzi hézagokat. Ahogy az egy regényben jellemző, találkozhatunk olyan szereplőkkel, akik a valóságban nem léteztek, illetve nem teljesen olyanok voltak, ahogy itt elénk tárulnak. Ezzel sincs semmi gond, egyáltalán nem hiteltelenítik a leírtakat, sőt, izgalmasabbá, színesebbé teszik az elbeszélést.
A regényt olvasva egy különleges miliőben találjuk magunkat, a rendkívül jó lovas Júlia ugyanis, miután tízes évei közepén elszökik a vízaknai fölnagy, azaz a bányaváros elöljárójának házából, csatlakozik egy cirkuszi társulathoz, akikkel bejárja Európa nagy részét. Vendégeskednek a török szultán és az orosz cár udvarában, fellépnek számos nagyvárosban, a teleket pedig Bécsben, a cirkusz állandó épületében töltik. Laura de Bach társulata valóban létezett, még ha nem is minden úgy történt, ahogy a regény lapjain megjelenik. A legfontosabb kulcsfigura, a francia Matthieu is kitalált, ám nélküle teljesen más lenne a cselekmény, ahogy a kozák szokil nélkül is. A valóban élt férfiak közül Sárossy Gyula és Matta Eduárd töltötték be a legfontosabb szerepet Júlia életében, míg a szabadságharc időszakában és azt követően Bem altábornagy, Kossuth Lajos és az 1851-es összesküvést vezető Makk József voltak meghatározók. Az egyetlen apró szépséghiba, hogy utóbbi néhányszor Makk Károlyként bukkan fel a szövegben, de ez megbocsátható. Egyébként a rendező biztosan kíváló filmet készített volna Júliáról.
A szerző ismét történészi alapossággal járta körül a témát, hogy minél jobban vissza tudja adni a kor hangulatát. Erről a felhasznált irodalom és a köszönetnyilvánítás is tanúskodik. Öröm, hogy egy picit én is hozzátehettem ehhez. A végjegyzeteket szorgosan végigolvastam, ha tudtam is egy szó, kifejezés jelentését, mert érdekelt, hogy az író miként magyarázza azt a közönségnek. Az egyes helyszíneket, személyeket röviden bemutató jegyzetek érdekes adalékok, amelyeket nem szabad kihagyni, érdemes hátralapozni. Én két könyvjelzővel dolgoztam, ahogy ilyenkor szoktam, megkönnyítve a dolgomat. Ahogy azt Monától már megszokhattuk, ismét egy remek könyv érkezett a nyomdából. A sikerhez hozzájárult az Athenaeum csapata is Besze Barbara szerkesztő, Dubecz Adrienn műszaki vezető, Földi Andrea borítótervező, Kütsön Nikolett korrektor és a nyomdai előkészítést végző Komlós Andrea személyében. Hogy a történet az olvasók elé kerülhetett, abban Dian Viktória felelős kiadónak és Mészáros Blanka felelős szerkesztőnek is fontos szerepe volt. Jó döntést hoztak a kötet megjelentetésével. Bízom a sikerében, hiszen felkeltheti az érdeklődést egy, a szabadságharcnak a nagyközönség számára eddig kevéssé ismert vetülete iránt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése