Fabiny Tamás evangélikus teológusként 2004-ben védte meg Júdás apostolról írt habilitációs disszertációját. Ezt 2023-ban bővítette a témában azóta megjelent munkákat feldolgozva, s a Luther Kiadó jóvoltából megjelent nyomtatásban, a Credo-könyvek sorozat 3. köteteként. Tudtam róla már egy ideje, de igazán Nyáry Krisztián Buksója révén kezdtem el érdeklődni iránta. Felvettem a kapcsolatot püspök úrral, aki összekötött a kiadóval. Hálás köszönetem neki és Csanálosi Beátának a lehetőségért!
A kézirat könyvvé formálásában fontos szerepe volt Jasper-Makay Emesének, Angyal-Cseke Csabának és Isó M. Emesének. A kiadó csapatát Diószegi Rita, Miklósné Székács Judit, Petri Gábor, Török Andrea és Jánosi Nikolett erősítette a munka során. Nekik is kijár az elismerés a remek végeredményért.
Az album formátum, a keménytábla és a védőborító igazán elegáns jelleget kölcsönöz a könyvnek, az első átlapozás során elénk táruló gazdag illusztrációs anyag pedig még inkább ösztönöz az olvasásra. Ha valaki csak a képekhez kapcsolódó szövegeket olvassa végig, már akkor is értékes adalékokhoz jut Krisztus tanítványával kapcsolatban. Persze érdemes az egész kiadványt elejétől a végéig, részleteiben is megismerni. Nálam ez időigényes volt, mivel tudományos publikáció lévén, bár közérthető és a stílusa is jó, nem lehet egy levegővel letudni, mint egy akár e témát feldolgozó regényt. A mély tartalmat már a három ajánlás is érzékelteti: Pecsuk Ottó református biblikus teológus, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, nyugalmazott pannonhalmi főapát és Röhrig Géza költő osztják meg gondolataikat a könyvről a reménybeli olvasókkal. Ha valakinek még ez sem hozza meg a kedvét, a 208 oldalas mű aligha neki szól.
A szerző összesen 6 nagy fejezetben értekezik kutatásának tárgyáról, bevonva a vizsgálatba a Biblia és az apokrifek mellett minden elérhető és releváns szaktudományos, népszerűsítő jellegű vagy éppen szépirodalmi munkát. Ezekre nemcsak hivatkozik, de némely vitatható megállapításra is felhívja a figyelmet, illetve e források közül többet részleteiben is elemez, a jobb megértés, valamint széleskörű ismeretanyag átadásának céljával. Nincs szó tehát tendenciózus válogatásról, az egyes állításoknak esetlegesen ellentmondó megállapítások félresöpréséről. Fabiny nem tesz egzakt kijelentéseket a "címszereplő" kapcsán, nem mond ítéletet fölötte, hiszen megítélésének alakulását szeretné bemutatni számunkra a kezdetektől napjainkig. Persze a címmel megfogalmazza az Előszóban idézett, Ferenc pápa számára is kedves gondolatot: "[...] szeretnék egy kis irgalmasságot kérni tőletek szegény Júdás testvérünk iránt". Egyetértve a nálam teológiailag sokkal képzettebb személyekkel, én is úgy gondolom, hogy még Júdásnak is jár az irgalom.
A keresztény embernek gyakorolnia kell az irgalmasságot annak irányába is, akit évszázadokon át, már az evangéliumoktól kezdve összekapcsoltak a zsidósággal, testi jegyeit, öltözködését és viselkedését tipikusan zsidóként beállítva, ezáltal is elkülönítve őt Krisztus követőitől, bevonva egy antijudaista mázzal. Legyünk irgalmasak azzal, akinek halálát sok esetben borzasztó szenvedésként írták le és jelenítették meg képek formájában, vagy a legborzalmasabb büntetéseket méltán elszenvedő alakként tárták a kortársak elé. Ezek a szöveges és képi ábrázolások jelentősen hatottak az utókorra is, ahogy ezt a tudós kutató kihangsúlyozza, a megértő látásmód pedig csak a legújabb korban kezdett teret hódítani, bár szórványos példák az elmúlt évszázadokból is felbukkannak.
Fabiny Tamás hús-vér emberként állítja elénk Júdást, lehántva róla az elemzett hatástörténeti rétegeket. Azt egyedül Isten tudja, hogy rá is vonatkoztatható-e, amit Lukács evangéliumában Jézus a tékozló fiúról mondott: "elveszett és megtaláltatott". Mi csak bízni tudunk ebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése