Babarókával a Pagony születésnapi köteteiben ismerkedtünk meg korábban. Aztán amikor kislányom első osztályos lett, gondoltam egyet, és látva, hogy Kiss Judit Ágnes sorozata éppen egy aktuális darabbal bővült, kértem a kiadótól egy példányt. Nem bántam meg. A hétéves Emesét a téma fogta meg, a négyéves állatszakértő Hunort az Egri Mónika rajzai által megelevenedő, emberi tulajdonságokkal felruházott, de állati lényegüket is megőrző szereplők.
Főhősünk befejezte az óvodát, ideje iskola után nézni. Persze Apának és Mamának teljesen más elképzelése van arról, milyen hely lenne számára ideális. Ez nem meglepő, hiszen míg anyukájának csupa szép emléke van ezekről az évekről, apukája rémtörténetbe illő sztorikat mesél Babarókának és Aprókának a karmosokat osztó borzalmas borz tanítóról, a fegyelemről, a mozdulatlan ülésről. A Nagy Iskolakereső Hadjárat során több intézményt is megnéznek. A Nebuló Tanoda és az Agyfényező Suli nem nyeri el a tetszésüket. Kétségbe esve kutatnak tovább, míg rátalálnak a Sziget-ligetre. Ennél jobbat elképzelni sem lehet: a diákok minden reggel maguk döntik el, mivel szeretnének aznap foglalkozni, kinek az óráját látogatják, és még le is pihenhetnek, ha elfáradnak. Itt már családilag együtt szurkoltunk, hogy rókáék ezt válasszák. Én főleg azért, mert kedvenc állatom, egy szurikáta kalauzolta őket. Az ő és a tanulók, tanárok kedvességét nagyon jól ellenpontozza a révész, a goromba vízipocok.
Szóval a Sziget-liget olyan, mint egy álom. Nem is csoda, hogy Kiscica és Tigirigi szerint ilyen iskola nem létezik, és Babaróka csak kitalálta az egészet. Egy gyermekmese aligha végződhet konfliktussal, a vitáknak is el kell simulni, ha a szerző elégedett kis olvasóknak szeretne írni a továbbiakban. A befejezés egyértelmű garancia erre. Mi már kíváncsian várjuk itthon a folytatást, de addig is biztosan kézbe veszünk még néhány Babaróka-kötetet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése