Szolnoki Pista az Anjouk regénysorozat IV. részében, a Szent György testvéreiben mutatkozott be az olvasóknak, és azóta is megkerülhetetlen szereplője a szériának. Bíró Szabolcs úgy gondolta, érdemes még többet megtudnunk róla, éppen ezért megszületett a Nunquam retrorsus című novella egyfajta eredettörténetként. És még mindig van tovább.
Szabolcs idén egy új kiadvánnyal örvendeztette meg a közönséget: megjelent a Szolnoki Pista történetei e-könyv sorozat első része, hű társa, Ági szerkesztésében, s a három novellából kettőt hangoskönyvben is kiadott. Ezúttal ő olvassa fel a szövegeket. Bár nagyon jók a Papp János által interpretált művek is, sőt, szerintem a műfaj élmezőnyéhez tartoznak, számomra mindig öröm, ha egy szerző megszólal, ő adja át nekünk az általa leírtakat, főleg, ha mindezt kellő átéléssel teszi.
No de térjünk is vissza az írott szóhoz! Szabolcs fontosnak gondolta, hogy párhuzamosan szemléltesse Pista és a figurát ihlető hagyományőrző jóbarát, Szolnoki István életének fontosabb eseményeit. A karakter névadója tekint ránk Bodnár Balázs borítójáról. A főhős jellemvonásai popkulturális alapművekből származnak, a harmadik novella pedig vállaltan a Vajákot jegyző Andrzej Sapkowski előtt tiszteleg. Az előszóban ígéretet kapunk a sorozat újabb darabjainak rendszeres megjelenésére. Persze közben sem maradunk Anjouk nélkül, szóval lesz olvasnivaló bőven.
A három történetben Pista mellett megjelenik Lackfi István erdélyi vajda, aki fontos feladatokkal bízza meg hősünket. Nem részletezem, hiszen aki elolvassa a fülszöveget, az alapokkal már tisztában van. Inkább pár gondolatot osztanék meg veletek.
Először is: meglepődtem volna, ha a titokzatosság, a misztikum és a tragédiák mellett nem jelenik meg a humor. A főszereplő alakjához eleve hozzátartozik, enélkül nem is lenne hiteles. Ellenkező esetben a tapasztalt olvasók biztosan felkapnák a fejüket: ez nem az a Pista, akit megismertünk. Szóval még a legvéresebb Sárkányfogakban is van poén bőven. És itt tűnik fel az egyik viccelődés közben egy utalás a Ragnarök vikingregényre is. Mondjuk nem ez az első, hogy Szabolcs valamelyik saját, "linkekkel" teletűzdelt könyvére utal. No de így kell fenntartani az érdeklődést és olvasótábort építeni. Az olvasókból pedig akár szereplők is lehetnek, mint a Sárkányfogak Kőszegfalvi Istókja. Másodszor: azt is szeretem, hogy a felhasznált művek és szerzőik rendszeresen megjelennek ezekben az írásokban, mint ahogy a Sárkányfogakban előkerül az előszóban már "leleplezett" Bestiarium Hungaricum, amit ezután vétek lenne kihagyni. Harmadszor: mivel néprajzos is vagyok, a bestiárium mellett a néphitből táplálkozó rengeteg népmesei elem megjelenítésének különösen örültem. Negyedszer: a lokálpatrióta nem tud kibújni a bőréből; lépten-nyomon visszatér a szövegeiben a saját szülő- és/vagy lakóhelye, szűkebb pátriája, életének meghatározó helyszínei. Ezt csallóközi székirodalmárunk sem tudja levetkőzni magáról, és addig jó, amíg így van.
A kötet adatai: Bíró Szabolcs: Sárkányfogak. Szolnoki Pista történetei I. Székirodalmi e-könyvtár, 2025.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése