Bár mostanában már nem olvasok annyit a műfajban, szeretem a jó krimit, főleg a modern világban játszódó történeteket. Ezért is kedvelem például Agatha Christie regényeit, akár Poirot, akár Miss Marple vagy más nyomoz éppen. A Londonban élő belga magándetektív és a vidéki Angliában otthonosan mozgó idős vénkisasszony esetei mellett G. K. Chesterton főhőse, Brown atya karakterének is számtalan izgalmas kalandja van. Ráadásul az utóbbi évtizedekben remek tévés és mozis feldolgozások születtek ezekből a sztorikból.
Richard Osman A csütörtöki nyomozóklubjának netflixes adaptációját előbb láttam, mint hogy magát a regényt olvastam volna, ezért a szereplők a színészek által megszemélyesítve jelentek meg előttem. Aki még nem látta a filmet, mindenképpen nézze meg. Nekem egyébként a könyv jobban tetszett több ponton is, de Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley, Celia Imrie és a többiek, például Jonathan Pryce alakítását nem érdemes kihagyni.
Osman első, azonnal világsikert aratott regénye ötvözi az angol krimi legjobb eszközeit. Jó a helyszínválasztás, a karakterformálás, ráadásul nem elégszik meg egyetlen gyilkossággal, és a háttértörténet is elég szövevényes. Chris Hudson főfelügyelő kiváló társat kap a fiatal Donna De Freitas közrendőr személyében, aki sajátos körülmények között kerül a Tony Curran megölésének ügyét felgöngyölítő csapatba - a Coopers Chase nevű nyugdíjasfalu lakói juttatják be. Persze a szerepük ennél jóval több, hiszen a hét negyedik napján rendszeresen összegyűlnek, hogy közösen oldják meg egykori társuk, a rendőrségtől nyugalomba vonult Penny régi ügyeit, immár nélküle. Hogy a hiányát pótolják, Elizabeth meghívja Joyce-t a csütörtöki nyomozóklubba, s ezzel a Ront és Ibrahimot is soraiban tudó csapat megint négyfős lesz. Közel a nyolcvanhoz is jól kamatoztathatják múltbeli tapasztalataikat a nyomozások során. Mindannyian emberekkel foglalkoztak, ki a testtel, ki a lélekkel. Amikor Currant meggyilkolják, rögtön rávetik magukat az ügyre, ezzel pedig Miss Marplet idézik, aki szívesen segít a rendőrségnek, még akkor is, ha erre éppen senki nem kéri, sőt.
Ha csak egy gyilkosság történne, az olvasó akkor sem unatkozna, kettő után meg pláne nem. De "csak" ennyiről van szó? Korántsem. Miközben a potenciális gyanúsítottak köre szűkül, egyre többet tudhatunk meg róluk, az áldozatokról, a két rendőrről, a hetvenes főszereplőkről és olyan alakokról, akik a történet egy pontján felbukkannak, hogy még izgalmasabbá és bonyolultabbá tegyék a cselekményt. Nekem kifejezetten tetszett Joyce naplójának és az ő saját nézőpontjának bevonása az elbeszélésbe, mert így nem egy külső szemlélő mondja el az egész történetet. A lezárást is az ő feljegyzéseiből ismerhetjük meg.
Négy nyugdíjasunk izgalmas, fordulatokkal teli kalandja akár véget is érhetne a könyv végén, ám 2021-ben megjelent a folytatás, amit még három kötet követett, mindegyik Orosz Anna fordításában. Biztos vagyok benne, hogy ezek is lesznek olyan jók, mint az első. Eredetileg nem terveztem ugyan, de mivel az első nagyon tetszett, a többi regényt is felvettem a listámra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése