Március végén olvastam a székesfehérvári költő, Fűrész István első önálló kötetét, a Kölcsönhatásokat. Nemrég kézbe vettem a 2024-es Világlátót, és egyáltalán nem csalódtam. Az előző könyv alapján erre számítottam.
Az öt ciklusban - Világlátó, A természet ajándékai, Mednyánszky katonái, Mezőföldi történetek, Fehérvári szoborkalauz - 60 vers kapott helyet. Az első egységben (irodalom)történeti témájú versek dominálnak, köztük Mózes apokrif imája, a költő által ihletett Kosztolányi Dezső múlt heti jegyzeteiből, a Hemingway regényét idéző Az öreg halász igazáról és a Tábor posta című Petőfi-parafrázis. Az előző kötethez hasonlóan a művészeteket is megidézi a szerző, például Kocsis Zoltánt Surányi András filmje nyomán vagy Gulácsy Lajos Golgotáját Az elvinulók soraiban. A ciklust záró Egy lámpasor vallomására rímel a könyv borítója, míg az ezt megelőző költemény, a Pályaudvaron szövege is mutatja, hogy egy műszaki pályán otthonosan mozgó ember írta. Hiszen ki más használná versben az "elősietési kis összekőtőrúd" kifejezést?
A Kölcsönhatások után e kötetben is külön ciklust kapott a természet, ahogy a címe is hangsúlyozza. Szálfonadékok, jégcsapsorok, lomblabirintusok és csercsapok jelennek meg a képzeletünkben, közülük rókák, varjak, stiglicek, tücskök bújnak elő.
A Mednyánszky katonái a festőművész halállal, veszteséggel telített háborús képeit idézik elénk. Nem kell vizuális alkatnak lennünk, hogy lássuk a leírtakat.
A Mezőföldi történetek alkotásai a múltba révednek. Felsejlenek bennük a költő felmenői, egy-egy gyerekkori emlék, a múlt történései. Az In memoriam sírversszerű négysorosai a két nagypapának, a Disztichonok Kellner Anna ravatalára az édesanyának állítanak emléket. A Kitörésben és a Mézünnepben a nagylóki gyermekévek sűrűsödnek, utóbbi a pergetés plasztikus leírása.
A Fehérvári szoborkalauz versei hét alkotást mutatnak be. Némelyiket talán még a helyi olvasók sem ismerik, Fűrész István szemszögéből pedig biztosan nem. Nemcsak a szoborverseket írta, a képeket is ő maga készítette mindegyikről.
Azért szeretem István verseit, mert bizonyítják: a mai kor kifejezései jól illeszkednek a klasszikus időmértékességhez. A költészetnek ez a formája a 21. században is érdeklődő és értő olvasókra talál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése