Oly sok minden mellett a vallás is egyidős az emberiséggel, nagyban meghatározta a korai civilizációk történetét, kultúráját, az emberek mindennapjait. Intézményesített, egyházias formában a felvilágosodásig, az állam és az egyház szétválasztását célzó rendelkezések meghonosításáig nagyban meghatározta az európai államok, így Magyarország oktatási, kulturális és politikai viszonyait.
A keresztény egyházak felelőssége ma abban rejlik, hogy a vallásközi párbeszéd motorjaként a megbékélés útjára tereljék a különböző csoportosulásokat, elsősorban kibékítsék a kereszténységet a zsidósággal és az iszlámmal. „Korunk egyik legnagyobb globális veszélyforrását a vallási türelmetlenségből fakadó konfliktusok eszkalálódása jelenti”- hangsúlyozza Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense a Vallási pluralizmus, vallásközi párbeszéd és kortárs ideológiák című kötet fülszövegében. A Magyar protestáns teológiai kitekintések alcímet viselő, Kovács Ábrahám debreceni teológiai tanár szerkesztésében megjelent kiadvány a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának Vallástudományi szekciójában 2011-ben elhangzott előadásokat tartalmazza. Az előadók egyrészt azt vizsgálták, hogyan tekintett a kiválasztott nép az Ószövetségben más vallásokra, a kialakuló keresztény hit hogyan viszonyult más vallásokhoz és kultúrákhoz, illetve hogyan kéne a mai kor hitvalló emberének a kérdéshez közelítenie. Másrészt izgalmas végigtekinteni, milyen válaszokat tud adni a mai kereszténység a különböző világnézetek kihívásaira. A szerkesztő célja ezzel az összeállítással hozzájárulni a vallási – elsősorban keresztény-muszlim ‒ és felekezetközi párbeszédhez, valamint történeti példákkal felhívni a figyelmet arra, hogy bár a napi hírekből nem ez látszik, igenis ennek az elgondolásnak van létjogosultsága, nem csupán egy álomkép, amit idealista filozófusok és teológusok dédelgetnek magukban. Mi magyarok különösen élenjárhatunk ebben a misszióban, hiszen a vallási türelem egyik első európai megnyilvánulása éppen az 1568-as tordai országgyűlésen született meg, amikor is Erdély alkotmányában rögzítették a katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius felekezetek mint bevett vallások egyenjogúságát. Egy olyan időszakban élünk, amikor a vallások közötti béke megteremtésére (még) lehetőségünk van. A magyar kultúrát az elmúlt századokban a vallási sokszínűség éltette. Engedjünk teret ennek a sokszínűségnek a 21. században is!
Milyen szerepet játszott a vallás az ország történetében? Lévén Európa közepén elterülő állam, hazánk sem vonhatta ki magát a kontinens eseményeiből, történetében meghatározók voltak a vallási alapon szerveződött mozgalmak. Már első királyunk, István fontosnak tartotta az államszervező tevékenység mellett az egyházszervezést: templomok építését rendelte el, és megalapította az első püspökségeket. A következő századok vallási szempontból békésen zajlottak. A 16. században, Mohács időszakában a hazai hitéletre is nagy hatással volt az anyanyelvű bibliafordítást és a liturgikus reformokat előmozdító reformáció, illetve ennek ellenhatásaként a barokk úgynevezett ellenreformációja, más néven a katolikus reform. Megjelentek az egyházakká intézményesült protestáns felekezetek: reformátusok, evangélikusok, anabaptisták, unitáriusok, székely szombatosok. Utóbbiakat zsidózóknak, keresztény zsidóknak is nevezték, mivel az Ószövetséghez nyúltak vissza.
A Kárpát-medencében a 19. század második harmadában jelentek meg Jehova Tanúi, a nazarénusok, a mormonok és más, akkoriban szektának nevezett gyülekezetek. 1951 óta létezik hivatalos egyházi formában a buddhizmus. Bár az iszlám már 1916-ban törvényileg elismert vallás, látványos formát még sokáig nem öltött ‒ a kádári szocializmus évtizedeiben Magyarországon tanuló nagyszámú közel-keleti és észak-afrikai vendéghallgató járult hozzá a hazai muszlim közösség megerősödéséhez. A rendszerváltás környékén jelentek meg nagyobb számban a zsidó-keresztény kultúrkör felekezeteitől-egyházaitól eltérő vallási csoportok, kisegyházak, alternatív gyülekezetek, például a Krisna-hívők, a Szcientológia Egyház vagy a ma már egyre több követőt soraiban tudó pünkösdi-karizmatikus mozgalom, a Hit Gyülekezete.
A modern kor polgári eszméit követő ember számára a vallás az élet egyik szegmense. Elvben a polgári demokratikus berendezkedésű országok sem tesznek különbséget a vallások, felekezetek, egyházak között, mégis létezik egyfajta rangsor, amelyet a mindenkori kormány az egyházügyi törvény által szabályoz. Ez némileg ellentmond a semlegesség elvének és az Alkotmánybíróság által is megkövetelt diszkrimináció tilalmának, a legutóbbi módosítással, az Országgyűlés által elismert egyház kategória szűkítésével több vallási közösségtől megvonta a személyi jövedelemadó 1%-ának gyűjtési jogát az állami támogatással együtt. Így továbbra is vannak támogatott és nem támogatott egyházak Magyarországon. Érdekes kérdésként merül fel, hogy az állam vajon a támogatás fejében beleszólhat-e egyes egyházak működésébe, illetve az egyházi vezetők ilyen alapon részt vehetnek-e aktívan a közéletben, netán a napi politikában. A vita már hosszú évek óta zajlik erről, sőt, már a dualizmus idején is sokan érveltek a közéleti/politikai szerepvállalás mellett és ellen.
De ne ragadjunk le a politikai kérdéseknél, hiszen jelen esetben nem ez a lényeg. Koncentráljunk most a magyarországi egyházak, a hazánkban jelen lévő vallások viszonyára! Milyen kihívások előtt állnak napjaink vallási közösségei? Először is szembe kell nézniük a 21. század változásaival, az értékrendek és a szükségletek, egyáltalán a körülöttük lévő világ átalakulásával. Szembetűnő például, mennyire megváltoztak az egyes emberek egyházakkal kapcsolatos elvárásai. Ma már számottevő igény mutatkozik például a Vatikán által irányított megújulásra, az egyes társadalmi csoportok felé való nyitásra. Olyan, a hívő embert sokszor nagy dilemma elé állító témák kerültek a középpontba, mint a fogamzásgátlás, az abortusz, az eutanázia vagy éppen a papi nőtlenség és a női papság kérdése. Ezekben a kérdésekben a keresztény egyházaknak egyértelmű iránymutatást kell adniuk a hívek számára. Érdekes persze, hogy a keleti vallások, filozófiák követői mindezt nem tartják fontosnak, elfogadják még a legszigorúbb, nyugati szemmel meglehetősen maradinak tartott, a hagyományra és a szent iratokra hivatkozó korlátozásokat is. Hozzá kell tenni mindjárt: a keleti és a nyugati szemléletmód és gondolkodás között számos szempontból óriási különbségek vannak, ahogy ezt a világ egyes térségeinek demokráciához vagy éppen a valláshoz való viszonya is jól mutatja. Ebből ered például a vallási fundamentalizmus fogalmának pejoratív használata az iszlámmal kapcsolatban, amely miatt sokan támadják a keresztény fundamentalizmus kifejezést, mondván: semmi közük az ily módon megbélyegzett csoportokhoz, például a radikális muszlimokhoz. Pedig a kifejezés valójában nem jelent mást, mint az egyes vallások legfontosabb elemeinek hangsúlyozását.
Hogy ma, 2016-ban a világon hány vallás és ezekhez kapcsolódó felekezet létezik, nehéz még csak közelítőleg is megbecsülni. Az viszont egyértelműen kimutatható, hogy egyes térségekben, többek között Európa skandináv régiójában a vallástalanok aránya fokozatosan nő. Ennek ellenére a világvallások – kereszténység, iszlám, hinduizmus, buddhizmus, kínai hagyományos vallás, taoizmus, sintoizmus, szikhizmus, judaizmus – továbbra is emberek (száz)milliói számára adnak iránymutatást. Ezért sem lehet a vallással kapcsolatos kérdésekre legyinteni vagy egyetlen mozdulattal lesöpörni azokat az asztalról. A vallási-kulturális különbségekből komoly konfliktusok eredhetnek. Ezért is fontos a párbeszéd, amely hozzásegíthet a „másik”, az „idegen” megismeréséhez. Mindazonáltal amíg a kereszténységen belül sincs teljes összhang, nehéz egy egységes álláspontot képviselni más vallások felé. Vannak azért lépések a nyitás irányába. Ferenc pápa és elődei már évtizedekkel ezelőtt elindultak az ortodoxokkal és a protestánsokkal való megbékélés útján. Amikor II. János Pál pápa 1986-ban meghirdette az assisi béketalálkozót, vallások és egyházak 120 képviselőjét hívta meg közös böjtölésre és imára a világ békéjéért. Az évenkénti találkozó hagyománya folytatódott a kevésbé nyitottnak tartott XVI. Benedek pápasága alatt is, az idei évben pedig Ferenc pápa köszöntötte a 30. találkozó résztvevőit. A római és görög katolikusok mellett a protestáns egyházak is egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ökumenére, amelynek alapja a közös keresztényi/keresztyéni értékek felfedezése. Ez az első és legfontosabb lépés a Krisztus-hívők egységéhez vezető úton. Ha a különböző felekezetek megmutatják egymásnak ezeket az azonosságokat, a kereszténység is egységesebb képet tud felmutatni más vallások felé. Ehhez azonban még hosszú évtizedek munkájára, folyamatos párbeszédre, nyitottságra van szükség.
Kovács Ábrahám (szerk.): Vallási pluralizmus, vallásközi párbeszéd és kortárs ideológiák. Magyar protestáns teológiai kitekintések. Kálvin Kiadó, Budapest, 2013.
Eredeti megjelenés: Helyi Érték magazin 2016. téli szám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése