Isten malmai a tudományban is lassan őrölnek. Bizonyíték erre Domokos Mariann és Gulyás Judit most bemutatásra kerülő kötete, amelynek munkálatai az előkészületekkel együtt mintegy 10 évet vettek igénybe. A két szerző 2008-ban mutatta be először a kiadás első tervezetét az Arany János műveinek kritikai kiadását előkészítő kutatócsoport ülésén, a sajtó alá rendezett kéziratok és a bevezető tanulmány megvitatására pedig 2017-2018-ban került sor. Ebből is láthatja a Tisztelt Olvasó, kiérlelt, alaposan átgondolt munkáról van szó.
A munkálatok elhúzódása miatt kár lenne bárkit is korholni, hiszen a kézzelfogható végeredmény minden várakozást felülmúl. Emlékszem, néprajzos egyetemistaként hallottam először a készülő kötetről, és nemrég nagy örömmel vettem kézbe, őszinte kíváncsisággal. Előre leszögezem: nem kellett csalódnom.
A folklorisztika és a szövegfolklór iránt kevésbé vagy egyáltalán nem érdeklődők számára is érdekes és elolvasásra érdemes lehet a kötet – amelynek tulajdonképpeni tartalmát az alcím remekül visszaadja –a kéziratos gyűjtemény keletkezéséről, valamint az Eredeti népmesék címen 1862-ben kiadott mű fogadtatásáról számot adó bevezető tanulmánya.
A XIX. század második felében megjelent munka szerzőjeként ugyan a 18 esztendős Arany Lászlót jelölték meg, de az 1960-as években az MTA pesti főépületének pincéjéből előkerült kézirat tanulmányozása során kiderült, hogy a szövegek 1850-1862 közötti lejegyzésében nővére, Juliska és édesanyja, Arany Jánosné Ercsey Julianna is tevékenyen közreműködött.Ez a dokumentum nem azonos a tisztázott, nyomdába adott kézirattal, amely még ma is lappang valahol. Arany László számos javítással látta el a szöveget, bár ezek a kiadás során nem minden esetben érvényesültek.
A kéziratok a kritikai kiadás révén először jelennek meg a nagyközönség által hozzáférhető formában, a szinoptikus szerkesztés kifejezetten a szövegváltozások bemutatását teszi lehetővé.Segítségével megismerhetjük, hogyan keletkezett a XIX. század első igazi hazai mesegyűjteménye, amelynek darabjai bekerültek a népiskolai olvasókönyvekbe, és a szájhagyomány révén ezeket a későbbi gyűjtők több mesemondótól is feljegyezhették. Arany valóban szerzője ezeknek a történeteknek és találósoknak. A nép nyelvezetét alkalmazva a szövegeket a saját szája íze szerint alakította, gyakran elhagyva belőle a szerinte oda nem illő szavakat, különösen a vulgáris kifejezések helyettesítésével, vagy kipontozásával. Ez megfelelt a korabeli néprajzi felfogásnak, egyben hasonlóságot mutat Grimmék Gyermek- és házimesék című gyűjteményének koncepciójával.Az Eredeti népmesék elterjedése, szövegeinek megjelenése az olvasókönyvekben, ponyvákon, újságokban, gyermekirodalmi antológiákban ugyancsak párhuzamba állítható a Grimm-testvérek mesegyűjteményének fogadtatás- és terjedéstörténetével. Mindkét mű narrációs módja meghatározza az adott nemzet mesemondásának elbeszélő módját, azaz, hogyan, milyen stílusban, milyen nyelvi eszközökkel, fordulatokkal élve lehet és kell mesét mondani Magyarországon vagy Németországban. A XX. századra így az Arany László-i mese vált a tulajdonképpeni magyar mesévé.
Jelen kötet szerzői egy külön részfejezetben foglalkoznak a mesekéziratok előkerülésének és azonosításának kalandos történetével. Arany János már életében fiára bízta kézirathagyatékának kezelését. Ennek az atyai kérésnek László maradéktalanul eleget tett. A költő levelezését rendezte, és hátrahagyott iratait 1888-89-ben négy kötetben ki is adta.Az anyagokat azonban, figyelembe véve az érintettek, elsősorban a családtagok érzékenységét, a kiadás előtt korrigálta, több esetben cenzúrázta, senkit nem akart ugyanis rossz színben feltüntetni. Ebben már volt gyakorlata, hiszen a mesegyűjtemény kézirataival – amint arra már fentebb utaltam – hasonlóan járt el majd’ három évtizeddel korábban. Halála után az apja által, illetve hozzá írt leveleket az MTA Kézirattára „örökölte meg”, míg a családtagok és Arany László személyes levelezése és kéziratanyaga özvegyénél, Szalay Gizellánál maradt, aki 1905-ben házasságot kötött Voinovich Géza irodalomtörténésszel. Az új férj szerencsénkre kivonatokat és másolatokat készített, valamint több irat részletét is közzétette Arany Jánosról szóló háromkötetes munkájában. Szalay Gizella ugyanis 1945-ben egy bombatámadás során veszítette életét, az Arany-hagyaték pedig a házzal együtt megsemmisült. Kivéve azokat az anyagokat, amelyeket Voinovich saját elmondása szerint az Akadémia pincéjében rejtett el. Megkerülésük után a mesekéziratokat – amelyek történetét a tanulmány részletesen taglalja –a hatvanas években Kovács Ágnes, a Magyar népmesekatalógus főszerkesztője vizsgálta, de az anyag feldolgozását befejezni nem tudta, így azok egészen eddig publikálatlanok maradtak.
A bevezető tanulmányból megtudhatjuk, milyen fontos szerepe volt a kéziratos anyag keletkezésében Arany Juliskának. Míg édesanyja lejegyzésében 5, öccsétől egyértelmű bizonyossággal megállapíthatóan 1 teljes mese és néhány töredék származik, Juliskának 27 mesét köszönhetünk, illetve a találósok többsége is az ő keze nyomán maradt ránk.
Érdekes a mesekéziratok címadási gyakorlatának alakulása. A kéziratos szövegek egy részének ugyanis egyáltalán nincs címe, ezek csak a kiadás okán keletkeztek, bár helyüket már a lejegyzésnél előre aláhúzták.14 mese címe azonos a kiadott szöveg címével. Ezek közül a legismertebbek a Fehérlófia, A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök, illetve A kis gömböc. Nyolc mese az eredetitől eltérő címmel jelent meg, például A kakaska és a jérczike.
Több mese csak részleteiben vagy egyáltalán nem maradt meg, így nem ismerjük a Babszem Jankó teljes kéziratát, illetve a Mért haragszik a disznó a kutyára, a kutya a macskára, a macska az egérre? című mese, valamint a Csali-mesék címszó alatti öt szöveg eredetileg lejegyzett változatát. Emellett a kéziratanyagban 3 olyan mese és 25 találós van, amelyek nem kerültek be az 1862-es kiadásba. Ilyen a ma is széles körben ismert Bolond Jankó.
Arany László mellett természetesen a két másik lejegyző,Arany Jánosné és Arany Juliska életútja és műveltsége is a bevezető tárgyát képezi. Mindketten kapcsolatban álltak és leveleztek a költő irodalmár barátainak feleségeivel, akikkel könyveket ajánlottak és ajándékoztak egymásnak.Személyes kapcsolatban voltak Tompa Mihállyal, Szász Károllyal és Petőfi Sándorral is, az irodalmi, különösen a népköltészet iránti érdeklődésüket leginkább ők alakították.Az általuk ismert mesék éppúgy származhattak az Ercsey- és az Arany-felmenőktől. Munkáiban maga Arany János is kísérletet tett a kollégiumokban és a hivatali kötelessége folytán látogatott szomszédos falvakban megismert népmese, elsősorban a tündérmese mint műfaj magas irodalomba emelésére, például a Rózsa és Ibolyában, sőt 1854-ben Szilágyi Sándorral közösen összeállították a Magyar olvasókönyvet, amely ugyan sosem látott napvilágot, és kéziratára sem bukkant még senki, korabeli források alapján mégis tudható róla, hogy a protestáns felsőbb gimnáziumok számára készült, és első fejezetében népmeseszövegeket tartalmazott volna. S ha már a családfőben ez a hajlam munkált, természetes, hogy a mesék világa feleségétől és gyermekeitől sem állt távol.
A tanulmány hosszan taglalja az Eredeti népmesék fogadtatásának történetét és Arany László további ezirányú munkásságát, például az egyes gyűjteményekkel, jelesül a Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteivel vagy éppen Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágával kapcsolatos bírálatait, majd a szöveg végén a kiadás szerkesztési elveiről és a kötet felépítéséről olvashatunk. Ezt a részt egy bőséges, a szerző-szerkesztők alapos munkáját alátámasztó bibliográfia zárja. Az ezt követő, Hermann Zoltán tollából származó, A meseszövegek közlésének szöveggenetikai szempontjairól címet viselő tanulmány bár rövid, elolvasása tényleg csak az igazán elhivatott érdeklődők, a témában jobban elmélyedni óhajtók számára javasolt.
Tovább lapozva ismerkedhetünk meg a tulajdonképpeni mesékkel. A páros oldalakon a kéziratos, a páratlanokon az 1862-es kiadásban megjelent változat olvasható. Ez okozza a számtalan üres oldalt, amelyet felületes átlapozással is rögtön észrevehetünk. Ugyanez a párhuzamos szerkesztési elv érvényesül a találósok esetében is. Gondolkodásra sarkallhat, hogy a megfejtések egy külön oldalon összesítve kaptak helyet, így akár családi, baráti körben is játszhatunk kitalálósdit.Az egyes mesékkel és találósokkal nemcsak a szövegek szintjén ismerkedhetünk meg, az irodalomjegyzékkel ellátott jegyzetapparátus segítségével rövidebb-hosszabb leírások formájában komplex képet kaphatunk róluk –kéziratban lévő állapotukról, lejegyzőjükről, első megjelenésükről, Arany László népmesegyűjteményében való feltalálhatóságukról, esetleges olvasókönyvi közlésükről, műfajukról, típusukról és XIX. századi magyar variánsaikról. A jobb megértést szolgálja a Szó- és szólásmagyarázatok, valamint a folklórutalások magyarázata című rész.
A Függelékben az Arany család meséinek főbb adatait tartalmazó táblázatok, az Arany László nevével megjelent mesekötetek jegyzéke, valamint egy családi és személyes portrékat és a mesekéziratokról készült fotókat tartalmazó képösszeállítás kapott helyet.Az egyetlen kritikai megjegyzés a kötet végén található névmutató okán kívánkozik ide. Ahogy arra a szerzők felhívják a figyelmünket, a jegyzék nem tartalmazza a bibliai, mitológiai és egyéb fiktív neveket, amelyeket talán célszerű lett volna ebben a formában megjeleníteni, ellenben több olyan nevet is hoz, amelyek csak a köszönetnyilvánításban szerepelnek. Az utóbbiakat érdemes lett volna elhagyni.
Összefoglalva: Domokos Mariann és Gulyás Judit egy olyan munkát tettek le a képzeletbeli asztalra, amely a maga nemében egyedi, szerkesztési elveit és a mögötte meghúzódó évtizedes kutatómunkát tekintve példaként szolgálhat a szakma jelenlegi művelői és a következő generációk számára is.
A kötet adatai: Az Arany család mesegyűjteménye. Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása. Szerkesztette Domokos Mariann és Gulyás Judit. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Universitas Kiadó – MTA Könyvtár és Információs Központ, Budapest, 2018.
Eredeti megjelenés: Helyi Érték magazin 2019. téli szám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése