A mester méltó helyre kerül

Erre a kötetre érdemes volt várni - állapítottam meg nem sokkal azután, hogy belelapoztam és elmélyedtem az Aba-Novák Vilmos festő, grafikus és Székesfehérvár kapcsolatát feltáró kiadványban. Igen, várni, hiszen egy ilyen jellegű összefoglaló munka eddig még hiányzott az érdeklődők könyvespolcáról.

A könyv műfaja, mint az alcíméből is látszik, szöveggyűjtemény. Oktatási segédlet, amely a felsőoktatásban használható, nem utolsósorban a nagyközönség számára is hasznos. A szerkesztő, L. Simon László nem kisebb feladatra vállalkozott, mint egybegyűjteni az Aba-Novák életét bemutató fontosabb írásokat, a művész székesfehérvári vonatkozású munkáival kapcsolatos írott anyagot. Fókuszában a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannó körül kialakult, a nyomtatott sajtóban és a szakfolyóiratokban lezajlott vita áll, amelynek fontosságát a bevezetőben taglalja, rámutatva: a látszólag pártpolitikai törésvonalak valójában az eltérő értékrendek mentén húzódnak.

Az alaphangot Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármesterének előszava adja meg, amelyet két, a városházi - freskónak titulált - secco készítését megörökítő fotó közbeékelésével, a Szerkesztői gondolatok címet viselő bevezető követ, 14 oldalon ismertetve Aba-Novák jelentősebb munkáit, azok jelentőségét a magyar művészet történetében, ezzel is megerősítve, hogy bár a művész fiatalon elhunyt, öröksége korántsem elhanyagolható. A bevezetőt már csak azért is érdemes elolvasni, hogy lássuk, L. Simon - különösen a pannó kapcsán - alaposan utánajárt a témának. Leírja, mely újságcikkeket nem válogatta be a kötetbe,  de ezek fellelhetőségét pontosan megadja az olvasó számára, ha még inkább el akar mélyedni a problémakörben. Ismerteti a szöveggyűjtemény felépítését is. 

Az első nagyobb tartalmi rész az Aba-Novák monográfus Supka Magdolna két írásával indul. Rózsa Gyulának a Népszabadságban 1967-ben, majd ugyancsak ő, valamint Tóth János, Fitz Jenő és P. Szűcs Julianna ebben a lapban és a Magyar Nemzetben 1977-ben megjelent véleménycikkei máris a vita irányába mozdítják el a történetet. A fejezetet P. Szűcs Julianna 1994-ben a Népszabadság hasábjain megjelent cikke zárja, amelynek apropója a festő születésének 100. évfordulója. A szerző, már a rendszerváltás után, a 17 évvel korábbi gondolatait ismétli, némi aktuálpolitikai éllel.

A következő 60 oldalon a pannó elhelyezése körüli, a Fejér Megyei Hírlapban 2001-ben lezajlott sajtópolémiát, a cikkeket megjelenésük sorrendjében közölve, tárja elénk a szerkesztő. A válaszokban és viszontválaszokban érvek és ellenérvek ütköznek egymással, nem egyszer a kölcsönös félreértés - meg nem értés? - jegyében. 

Utaltam már rá, hogy a vita nem maradt meg a napi sajtó berkein belül, egyéb lapok mellett ugyanebben az időben a Hitel és az Árgus hasábjain elemző cikkek, beszélgetések láttak napvilágot Péntek Imre és Supka Magdolna tollából, valamint az Árgusban olvasható volt Rockenbauer Zoltánnak a restaurált pannó avatásán elmondott beszéde is. 

Egy vita utóélete összefoglaló cím alatt olvashatjuk a negyedik fejezet székesfehérvári avatás után keletkezett írásait. Ezek jól kiegészítik a korábbi vitaanyagot, bár továbbra sem zárják le megnyugtatóan a megindult folyamatot.

Kóda, ez a címe a befejező, szám szerint ötödik fejezetnek, amely három beszédet és egy életrajzot tartalmaz. Arató Antal 2014-ben, születésének 100. évfordulóján, a Vörösmarty Társaság által rendezett programon emlékezett Supka Magdolnára. A szó nem szállt el: a megemlékezést a Vár folyóirat következő évi első számában publikálták. L. Simon László méltató szavakkal avatta fel 2015 augusztusában Pogány Gábor Benő Aba-Novák-szobrát a Szent István-mauzóleummal szemközt. Mi sem természetesebb, mint hogy Péntek Imre szavaival elégtételként idézte fel a pannó 2001-es újbóli felállítását, ezzel párhuzamba állítva, újabb elégtételnek nevezve a szobor elkészítését és felavatását. Ugyancsak ő mondott hasonló tartalmú ünnepi beszédet a "Színek és színek megint" című 2017-es Aba-Novák kiállítás megnyitóján, a Csók István Képtárban, háttérben az ominózus pannóval. A szöveggyűjteményt Takács Péter gazdagon adatolt Aba-Novák életrajza zárja, a Magyar-francia történelmi kapcsolatok közbevetőleg, kétszer két oldalon közölt színes fotójával kiegészítve.

Ekkora terjedelmű és ilyen adatbőségű kiadványnál elengedhetetlen a függelék. Itt ezt a szerepet a névmutató tölti be. Az összegyűjtött írások szerzői ebben külön nem szerepelnek - megtalálásukban segít a kötetet nyitó tartalomjegyzék -, csupán abban az esetben, ha valamelyik anyagban felbukkan a nevük.

Külön felhívom a figyelmet az impresszumot megelőző utolsó két színes oldalra, ahol az idei évben L. Simon László szerkesztésében megjelent Klebelsberg, Hóman, Kornis című, A két világháború közötti kultúrpolitikusok székesfehérvári szobrai alcímmel ellátott, terjedelmében a mostanihoz képest fele akkora, de hasonlóan izgalmasnak tűnő kötetről olvashatunk.   


A kötet adatai: Az Aba-Novák dosszié. Szöveggyűjtemény Aba-Novák Vilmos és Székesfehérvár kapcsolatáról. Szerkesztette: L. Simon László. Budapest - Székesfehérvár, Ráció Kiadó - Városi Levéltár és Kutatóintézet, 2021.

Megjegyzések