Megszokhattuk már, hogy húsvét idején a tévében előkerülnek a Jézus életéről szóló klasszikus filmek. A Názáreti Jézustól kezdve a Ben-Huron és a Passión át vezet az alkotások sora. Van, aki a Quo Vadist is ide sorolja. És miért ne?
Aztán persze akadnak sokkal profánabb mozik is, például nagy kedvencem, az 1979-es A lator, Pasquale Festa Campanile rendezésében és Ennio Morricone felejthetetlen muzsikájával. Igen, ha bibliai vagy keresztény témájú filmről van szó, az olaszok tudnak valamit, amit néha még a nagy hollywoodi rendezők sem. Hogy miben áll a titok? Ki tudja?
De nem ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, hiszen ez egy könyves blog. Örömöm tárgya is egy nyomtatott kötet, ami nem más, mint Festa Campanile 1977-es regényének magyar kiadása, amely tavaly, a kedvenc antikváriumomban böngészgetve akadt a kezembe. Nem volt kérdés, hogy megvegyem-e, és az sem, hogy nekiüljek-e egyből az olvasásnak.
Közhely, bár sokszor igaz: a könyv (majdnem) mindig sokkal jobb, mint a film. A lator esetében viszont súlyos tévedés lenne ezt állítani. A film rendezője itt az eredeti szerző, aki ráadásul - Ottavio Jemma és Santino Sparta társaságában - a forgatókönyvet is jegyzi. Aki tehát látta a filmet, az a regényben csupa ismerős helyzetre és mondatra bukkanhat.
A főhős, a szegénysége közepette is az élet örömeit hajszoló Kaleb egy pimasz, kéjvágytól fűtött csavargó. Átlagos figurának mondható, és ezzel ő maga is tisztában van. Mégis, megpróbálja magát különleges emberként eladni. Valljuk be, van benne valami nem odaillő, ahogy ő mondja magáról, olyan, "mint a tök a dinnyeföldön". A marketingje nem lenne rossz, de a megvalósítás valahogy nem az erőssége. Vannak azért sikerei, szó se róla. Gondoljunk csak arra, hogyan nyeri el a senki fia - így mutatja be önmagát - a nagyvilági hölgy, Appula kegyeit.
Ez a szutykos, a napjait tengető fiatalember római polgár szeretne lenni, ehhez viszont nem kevés pénz kell. A cél érdekében pedig mindent megtesz. Körülötte sokan egy csodatevő vándortanítóról beszélnek. Egy olyan emberről, aki az ő Barakuk prófétájával ellentétben valóságos személy. A történeteket hallva megpróbál a titok nyomába eredni, kideríteni, mi is a kolléga titka, miben állnak a trükkjei. Közben próbálj utánozni is, vajmi kevés eredménnyel. Galileát járva mellészegődik egy nagytestű kutya, akinek a Giosué nevet adja, és találkozik Debórával is, akivel időről időre elválnak az útjaik, majd megint keresztezik egymást. A lány őszintén aggódik érte, nem alaptalanul.
Amikor Kaleb utoljára találkozik Jézussal, éppen egy-egy kereszten függnek a Golgotán: Krisztus középen, ő a jobbja felől. És elhangzik a klasszikus, megmosolyogtató, mégis könnyekig ható párbeszéd:
"- Kaleb, még ma velem leszel a Paradicsomban.
- Köszönöm, Uram... de nekem nem sietős. Menj csak előre te."
Ugye, mennyire emberi?
A kötete adatai: Pasquale Festa Campanile: A lator. Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése