Lángi Péterrel először 2016-ban, egy irodalmi rendezvényen találkoztam, szülőfalunkban, Zámolyon. Ismeretségünk azóta tart, és rendszeresen felköszöntjük egymást jeles alkalmakkor. Figyelem az írásait, és olvasom a honlapját - ahonnan a borítóról készült fenti fotómontázs is megtalálható -, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy naprakész vagyok a munkásságát illetően. Az Őszidőm leltára című kötet öt éve kapott, dedikált példányát viszont azóta is őrzöm és rendszeresen forgatom. A magyar költészet napja alkalmából most ezt a kis könyvet szeretném ajánlani mindenkinek.
A szerző 1942-ben, Csanádi Imre után 22, Csoóri Sándor után 12 évvel született a Fejér megyei Zámolyon. Első verseskötete, a találó címet viselő Késői invokáció 2010-ben látott napvilágot. Ezt követte 2015-ben a második darab, az Őszidőm leltára, Péntek Imre fülszövegével.
A kötet nyitó ciklusa, mint azt a címe is mutatja, Zámolytól Zaláig kalauzolja az olvasót. A gyermekkortól a fiatal felnőtt léten át a középkorú tanárember és az időskorú költő életének meghatározó pillanataiba nyerünk rövid, de annál élményszerűbb betekintést. Egyszer Kerekszenttamás romjai fölött mereng, másszor a fehérvári diákéveket idézi vissza. A történelem viharaitól nem kímélt zalai tájak a maguk hétköznapi valójában tárulnak elénk. S mivel is zárulhatna ez a tabló, mint az egykori iskola megidézésével?
Tovább lapozva az Őszidőm leltára cím alatt összegyűjtött, a nyugdíjas korba ért költő unalmasnak nem nevezhető mindennapjait megörökítő versekkel találkozunk. A címadó darab fanyar humora, öniróniája folytán nagy kedvencem, bár teljesen megérteni csak akkor fogom, ha majd én is abba a korba lépek. Igaz a "Két szem meg egy pápaszem,...", az már nekem is megvan sajnos. A vénülésben is társ a kedves, s legnagyobb öröm az unokák elmélyült játéka, vidám kacagása. Ezek az érzések bontakoznak ki előttünk a további lapokon, hogy aztán átadják a helyüket a szívnek, amely itt szervként, szó szerint értendő. A téma halálian komoly, nincs sem ok, sem alkalom a viccelődésre. Persze a kert fáit szemléző A kertben feloldja a komorságot.
Irodalmi főhajtások címszó alatt Lángi Péter elénk idézi Arany Jánost, Jókai Mórt, Petőfit, József Attilát, Weöres Sándort, Csanádi Imrét, Csoóri Sándort, a nagy elődöket és példaképeket. Emlékezik Utassy Józsefre, aki már nem érhette meg a 70. születésnapját, Péntek Imrét ugyancsak a hetvenediken köszönti, s nem feledkezik meg az elhunyt zalaegerszegi pályatársról, Szoliva Jánosról sem.
Szólnak a képek címmel elsősorban kiállítási élményeit tárja elénk a költő. A festmények szinte életre kelnek a szemünk előtt.
Alistáli Györgytől Festetics Györgyön, Nagyváthy Jánoson és Asbóth Sándoron, Csány Lászlón és Szendrey Júlián át Simon Böskéig tart azoknak a történelmi alakoknak a sora, akiknek sorsát Lángi Péter versbe foglalta, és akik mellé felsorakozik néhány közeli barát, ismerős is.
A Magyarországi levelekben Édes Bátyám! megszólítással kezdődő, Mikes Kelemenhez írt fiktív tudósításokat olvashatunk, verses formában. Ezek az írások nemcsak térben, de időben is óriási távolságot ívelnek át: Keszthely és Rodostó, a 18. és a 21. század között.
A kötet Sze(re)plőink s egynémely anyajegyünk címen jegyzett ciklusának néhánysorosai a hiábavalót, az emberi logikátlanságot figurázzák ki. A haikukat is az irónia és kifinomult humor jellemzi.
Sárgult képeslapok közt kotorászva egy-egy utazás emlékei kerülnek elő. A távoli és közelebbi múltban tett látogatások helyszínei: Eger, Keszthely, Budapest, Varsó, Moszkva, Leningrád, Zagorszk, Baku, Bécs és Vajdahunyad.
A könyvajánlók írói megirigyelhetik azt a tömör fogalmazást, ahogy Lángi Péter könyvjelzőin összefoglalja a hazai és a világirodalom jeles alkotásainak tartalmát. A rövid, frappáns szövegek akár címkitalálós játékhoz is használhatók, persze megfelelő jártassággal.
Jelen kötetben a saját versek mellett műfordításokat is olvashatunk: régi és kortárs orosz költők műveinek magyarítását, amelyekkel a szerző saját bevallása szerint kedvtelésből foglalkozik.
Ha valaki hozzájut az Őszidőm leltárához, biztosan megbecsült olvasmányai közé fogja sorolni. Kívánom, hogy így legyen. Lángi Péternek pedig hosszú, boldog, versekben gazdag életet kívánok. Ha teheti, örvendeztessen meg minket további kötetekkel.
A kötet adatai: Lángi Péter: Őszidőm leltára. Pannon Tükör Könyvek, 2015.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése