Az első

Fekete Istvánt általában vadászíróként ismerik, akinek állatregényeit és elbeszéléseit olvasók generációi forgatták és forgatják ma is. Ebben van némi igazság, ám érdemes tudni, hogy írói pályája egy történelmi regénnyel indult, méghozzá nem is akármilyennel.

A Gárdonyi Géza Társaság 1937-ben pályázatot hirdetett, amelyre az ekkor már harmincas évei végén járó gazdatiszt beküldte A koppányi aga testamentuma című regényét. Sikerrel: a mű első díjat nyert, és azóta sem hiányozhat a könyvbarátok polcairól. Természetesen igaz ez az én családomra is. Édesanyám, aki kamaszkorában könyvtáros szeretett volna lenni, ma is nagyon szeret olvasni. Tőle örököltem a könyvek szeretetét, és az ő polcairól válogattam magamnak először a saját, akkor még csak kicsi, néhány kötetből álló gyűjteményemhez. 

Érdekes módon A koppányi aga testamentuma nem volt ott a Fekete-kötetek között. Az a példány, amit 10 éves koromban, első történelmi regényként olvastam, és ami elindította a történelem iránti érdeklődésemet, egy akkoriban megjelent kiadás volt. Ennek a borítója látható fent, az 1967-ben készült filmből vett jelenettel. Ez azért is fontos számomra, mert nem sokkal később, az általános iskolában láttam Zsurzs Éva filmjét. Nálunk ugyanis - falusi iskola a kilencvenes évek végén - irodalom- és történelemórákon rendszeres volt a filmnézés. Ez később más ajánlókból is kiderül majd. 

Lényeg a lényeg: engem akkor nagyon megfogott a történet és a műfaj, és elkezdtem történelmi regényeket, illetve más történelmi tárgyú műveket olvasni. Emlékszem, a következő ilyen kötet a Buda halála volt Arany Jánostól. Elég nagy váltás, akár a műfajt, akár a nyelvezetet tekintve, mégis, értettem, amit olvasok, és már elsőre megszerettem Arany Jánost, akitől addig csak egy-két verset ismertem. 

No de térjünk vissza Fekete Istvánhoz és első regényéhez! A török hódoltság idején, 1586-ban Somogyban játszódó történet főhőse Babocsai László végvári vitéz, akinek apját, Gáspárt a koppányi aga párviadalban halálosan megsebesíti. László megfogadja, hogy bosszút áll, és legyőzi Oglu agát. A regény cselekménye a párviadalra való készülődéssel indul. Csomay Ferenc fonyódi - a korabeli nyelvhasználatot átvéve: fonódi - várkapitány ugyanis hozzájárulását adja a küzdelemhez, bár korábban megígérte Sára asszonynak, jóbarátja özvegyének, hogy távol tartja a fiút a bosszúállástól és egyáltalán a harctól. A küzdelem László győzelmével végződik. A halálosan kimerült aga utolsó rendelkezéseként ráhagyja vagyonát, és megkéri, vigye el keresztény édesanyjához lányát, Zsuzskát. A lányt az özvegy Babocsainé eleinte ellenségesen fogadja, de hamar megszereti, és szívesen látja vendégül udvarházában.

Ez eddig szép és jó - leszámítva két ember halálát. Csakhogy az élet a Hódoltság korában sem volt fenékig tejfel, sőt. A szomszédos végvár, a szemesi Bolondvár ura, Kales Rudolf császári zsoldos értesül az örökségről, és csapdát állít Lászlónak. Párviadalra hívja az ifjút, de tőrbe csalja, és elrabolja. A tömlöcben az ifjú vitéz az új koppányi aga, Szinán fiával, Szahinnal együtt raboskodik, amíg Bogics Markó horvát vitéz cselhez folyamodva ki nem szabadítja őket. Mintha Fekete Fazekas Mihály Lúdas Matyijából vette volna az ötletet: Markó elkéri néhány műszerét a fonódi várat vizsgáló Dellini talján császári építésztől, és várfundáló mérnökként érkezik meg Bolondvárba, amelyet Kales éppen elhagyni készül, hogy elhozza a váltságdíjat Szinán agától. Csakhogy a mester ezúttal nem botozza meg a vár urát. Egyszerűen hagyja elmenni embereivel, amikor a vár felmérésének megkezdésekor elkéredzkedik tőle. Hiszen éppen erre van szükség. 

A megátalkodott Kalesnek nem is annyira az aga pénze kell. Nagyobb kincsre áhítozik. Ezért tőrbe akarja csalni Szinánt, de ő kikerüli a csapdát. Minden csoda három napig tart ugyebár, vagy még addig se. Közben Bogics és kiszabadított társai délnek fordulnak, hogy elkerüljék Kaleséket. Találkoznak Szinánékkal, akik a beteg Lászlót Koppányba - a mai Törökkoppány elődje - viszik, Bogics pedig estére megérkezik Fonódra. Kales ezt nem hagyja annyiban. A kettős kudarc miatt bosszúból fel akarja égetni Babocsaiék bézsenyi udvarházát, de a jobbágyok, élükön az ifjú Máté vitézzel, lenyilazzák a betolakodókat.    

Mi mással végződhetne a regény, mint hogy a fiatalok egymásba szeretnek? Szahin Zsuzsával, László Aisával, Szahin húgával lép frigyre. A történet végén Babocsai és ifjú felesége boldogan ölelik egymást. "A szél megzendült a láp mélyén: sóhajtva hajolt meg millió nádszál, és az égen kinyitotta ezer meleg csillagszemét az est. – Milyen közel van az ég – suttogta Aisa –, és én nagyon boldog vagyok. Hallod, a szívem hogy ver? Mintha a világ minden öröme benne dobogna. – Kicsiny a világ, édes virágom – hajolt le László –, látod, én most karjaimban tartom az egész világot. A tűz pedig tovább lobogott a szigeten." – olvashatjuk az utolsó bekezdésekben. 

Fekete István első regényét nemcsak azért érdemes kézbe venni, mert szórakoztató és izgalmas olvasmány, hanem azért is, mert már itt, a balatoni lápvilág és a táj leírásánál megjelenik a szereplőket körülvevő természet, amely későbbi munkáiban még hangsúlyosabbá válik, a történetek hátteréből központi helyszínné lesz, hogy aztán az emberek helyét átvegyék az állatok: Vuk, Kele, Lutra és társaik. 

A kötet adatai: Fekete István: A koppányi aga testamentuma. Budapest, Nesztor Kiadó, 1994.