1981-ben a világ egy sportfilmre figyelt. David Puttnam alkotása, a Tűzszekerek a következő évi Oscar-gálán négy kategóriában győzedelmeskedett: a legjobb film, a legjobb forgatókönyv (Colin Welland), a legjobb filmzene. Utóbbi ma is a fülünkbe cseng, Vangelisnek, a modern zeneszerzés zsenijének köszönhetően, és azonnal felidéződik mellette a tengerparton fehér egyenpólóban és rövidnadrágban futó férfiak alakja.
Persze aligha feledkezünk meg az egyik legfontosabb szereplőt, Harold Abrahamst alakító színész, Ben Cross földöntúli mosolyáról, ami a győzelem pillanatában határtalan eufóriával párosul. Ezt a mosolyt sajnos már csak a film segítségével idézhetjük fel. Cross ugyanis 2020 augusztusában, rövid betegség után elhunyt.
A történet nemcsak filmen marad velünk, hanem a Lazi Könyvkiadónak köszönhetően 2018-ban magyar nyelven kiadott regény formájában is. Az 1981-ben New Yorkban megjelent, William J. Weatherby által, Colin Welland eredeti forgatókönyve nyomán megírt regény Császár László fordításában jut el a magyar olvasókhoz.
Kik is a címben említett tűzszekerek, vagy ahogy a regény végén William Blake Jeruzsálemének szavaival megidézik őket: az Úr tüzes szekerei? Harold Abrahams egy Németországból kivándorolt zsidó bankár fia, aki nem tud beilleszkedni kora brit (vagy inkább angol?) társadalmába. Származása miatt a legtöbben távolságtartóan viszonyulnak hozzá, nem tekintik magukkal egyenrangúnak. Eric Liddell skót protestáns családból származik, ráadásul misszionárius szülők gyermeke, aki maga is küldetésének érzi a kereszténység elmélyítését a távoli kontinenseken. Mindketten a futásban lelik meg azt az eszközt, amivel a legjobban tudnak bizonyítani: Harold így, győzelmein keresztül tud magának a nemzet tagjaként elismerést szerezni, míg Eric - a Repülő Skót - ezáltal tudja hirdetni Isten dicsőségét.
Sorsuk az 1924-es párizsi olimpián pecsételődik meg, amikor - bár mindketten erre készülnek - kiderül, mégsem küzdhetnek meg egymás ellen a futópályán. Eric Istent helyezi minden más elé, és nem hajlandó megalkudni, amikor kiderül, hogy a 100 méteres futás előválogatói vasárnap, az Úr napján kezdődnek. Harold csalódott, hogy nem győzheti le legnagyobb riválisát, mégis rajta a világ szeme, hiszen egyetlen brit versenyzőként mutathatja meg: jobb az amerikaiaknál. Ericért sporttársa, Lord Andrew Lindsay kiáll, és átengedi a helyét a 400 méteres mezőnyben. Talán nem árulok el nagy titkot, bár a legtöbb olvasónak aligha új a történet: Harold és Eric is győz a saját számában, világrekordot futva szerzik meg az olimpiai aranyat.
Az igaz történet alapján készült filmben és a regényben is találkozhatunk a szintén "futóbolond" Aubrey Montague-val és a származása miatt lenézett olasz-arab Sam Mussabinivel, de feltűnik Edward walesi herceg és az újkori olimpiák életrehívója, Pierre de Coubertin báró is. Nosztalgiázhatunk is azon merengve, hogy a sportolók ekkor még mennyivel közelebb álltak az eredeti olimpiai eszméhez, mennyivel inkább a nemes küzdelmet tekintették a legfontosabbnak, mint egymás öncélú legyőzését. Harold és Eric számára a győzelem a bizonyítás eszköze: egyrészről azé a gondolaté, hogy a hírnév felemeli az embert az őt megillető helyre, másrészről az "akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek" bibliai igehely megerősítése.
S hogy ez a küzdés nem volt öncélú, mutatja a két főhős további sorsa. Mindketten otthagyták a futást, a nemzetközi versenyeket. Harold Abrahams sportújságíróként szerzett tekintélyt magának hosszú élete során, Eric Liddell Kínába utazott, ahol a II. világháború során, fiatalon hunyt el egy japán hadifogolytáborban. Emléküket őrzi az utókor.
A kötet adatai: William J. Weatherby: Tűzszekerek. Chariots of Fire. Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2018.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése