Legújabb olvasmányom első megjelenését tekintve már nem olyan friss. Aktualitását az adja, hogy a Lazi Kiadó gondozásában idén napvilágot látott az új kiadás. Ezzel a szegedi könyvműhely egy fontos célt ért el: immáron egységes arculattal vehető kézbe Karczag György teljes Árpád-triásza, ami már önmagában megsüvegelendő. A mindössze 37 évet élt író mindhárom történelmi regénye a magyar államiság első három évszázadának egy-egy fontos időszakát mutatja be, nem is akármilyen módon.
Karczag fordított időrendben írta meg a három regényt, a Lazi azonban nem ezt az utat követte: az 1970-es, a tatárjárás idején játszódó Zúgó nyilak jelent meg legutóbb, ezt megelőzően az 1974-es, Aba Sámuelről szóló A trónon harmadik, és legkorábban a Vazul-fiak testvérháborúját elbeszélő, eredetileg 1977-ben publikált Idegen páncélban. Mindezt három év alatt sikerült teljesíteni, 2019-2021 között, évente egy kötet kiadásával, tehát igazán izgalmas éveket élhettünk meg. És akkor a kiadó többi munkáját még nem is említettem. Na de ezek közül már néhányat bemutattam, illetve a jövőben is igyekszem bemutatni. Most a Zúgó nyilakról osztanék meg néhány gondolatot veled, Kedves Olvasó.
Ha szereted a hosszú, részletes táj- és karakterleírásokat, ebben a regényben ne keresd, mert nincsenek. Karczag a szikár, sokszor csak néhány szavas mondatok mestere. A legfontosabb esemény, a muhi csata - a kötetben, korabeli elnevezéssel Mohiként jelöli a települést - sem érdemel részéről túl nagy figyelmet, de ugyanez elmondható a különböző várakról és városokról is. A szerző a karakterekre helyezi a hangsúlyt, elsősorban Ákosra és fiára, Ernyére. Ők a történet főszereplői: a kemény, kegyetlen nagyúr, aki maga mellé veszi fattyát, és Pietro nevű szolgájával nevelésébe kezd. Ernye eztán az öregedő II. András király kedvelt apródja lesz, majd a királyi testőrség tagjaként szolgál az udvarban. András halála után IV. Béla kerül az ország trónjára, s bizony nincs könnyű feladata. Az egyház befolyásával szemben már apja is küzdött, de neki még úgy-ahogy sikerült kiegyeznie az urakkal - gondoljunk az 1222-es Aranybullára. Béla a legrosszabb időben haragít magára sokakat, 1241-ben ugyanis egy új, külső ellenség jelenik meg a magyar földön: Batu kán óriási mongol-tatár serege.
A magyarok elszoktak már a pusztai harcmodortól, így a tatárok mai szóval élve nemzetközi, többnyelvű, számos istent és isteni lényt tisztelő hadai elsöprő győzelmeket aratnak. Ismerjük a tatárjárás történetét, nem kell hosszan kifejteni a történteket. Aztán jön a fordulópont: Ogotáj nagykán halála után kurultájra hívják a dicső emlékű birodalomalapító, Dzsingisz minden leszármazottját. Bár Batunak nem lenne sürgős a dolog, hiszen nem akar uralkodó lenni, mégis elindul haza. Közben többen leszakadnak a nagy menettől, hogy rabolva, fosztogatva, nagyobb hatalmat szerezve térjenek vissza a sztyeppére.
Ernye a történetben többször választásra kényszerül: az apja által kiszemelt, vagyonos lányt veszi feleségül, vagy szerelmét; a királyt szolgálja, akire felesküdött, vagy a szorult helyzetbe került, Trau várába menekült Bélát letaszítva a trónról, fejedelemként, a meggyilkolt törzsi vezető, Kötöny halála miatt felháborodott kunokkal összefogva tör uralomra; a kereszténységet vagy ősei hitét szolgálja. Megannyi nehéz döntés, de mindet meg kell hoznia, egyik elől sem térhet ki. S hogy miként dönt, illetve mi a végkifejlet, azt megtudhatod ebből a letehetetlenül izgalmas, sokszor szikár, mégis rendkívül eseménydús, első szerzői műhöz képest meglepően kidolgozott regényben.
Még néhány gondolat Karczag írói-szerkesztői módszeréről: a kötet két részre oszlik. Az első részben Ernye gyermeki és ifjúkori éveit követhetjük nyomon, egészen férjjé válásáig, míg a második rész elején az 1241-es évben találjuk magunkat. A záró és a nyitó fejezet között évek telnek el, a cselekmény átkötés nélkül folytatódik. Ezt a bele a közepébe stílust az egyes fejezeteket olvasva is tetten érhetjük. Amit az egyik bekezdésben valaki tervez, a következőben már meg is történt. Nincsenek hosszú leírások, maratoni párbeszédek. Ernye a szerelmére gondol, s a következő bekezdésben már karjaiban nyugszik. A cselekmény, regényhez illően, több szálon fut, azonban nincs olyan fejezet, amelyben csak az egyik szál jelenne meg. Klasszikus regényszerkesztési elvként ezek a történetsíkok találkoznak, persze nem csak egyszer.
Ha kedvet kaptál, olvasd el a Zúgó nyilakat, és folytasd a másik két kötettel. Mivel nem egybefüggő trilógiáról van szó, bármilyen sorrendben olvashatod őket: akár úgy, ahogy Karczag megírta, akár a lazis kiadás szerint. Egy biztos: ha túl vagy az elsőn, nincs megállás.
A kötet adatai: Karczag György: Zúgó nyilak. Történelmi regény. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2021.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése