A rendszerváltás hajnalán, 1990-ben, Pillanatképek egy város életéből alcímmel jelent meg a Székesfehérvár Anno… sorozat első kötete. A történeti összefoglalót és az egyes fejezeteket Demeter Zsófia írta, az illusztrációs anyagot Gelencsér Ferenc reprói adták. Most, 2020-ban annak a négy és fél évtizednek a helyi történéseit és mindennapjait ismerhetjük meg, amelyek a sorozatindító kiadvány napvilágra kerülését megelőzték, és amelynek utolsó 10 esztendejében annak a kötetnek az anyaggyűjtése zajlott.
Aki olvasta az Örvendezz, királyi város és A derék város című köteteket, biztosan nagyon várta már a folytatást. Talán voltak olyan is, akik azt gondolták, az utóbbival lezárult a sorozat, hiszen mit is lehetne írni a II. világháború utáni időszakról. Egyrészt: ezt mindenki ismeri, hiszen nagyrészt megélte, másrészt: túl közeli ahhoz, hogy történelemként beszélhessünk róla. Mivel a szerző már korábban, a magazinban megjelent interjúban jelezte, hogy az anyag éppen a nyomdába küldés fázisában van, vártam, mikor vehetem kézbe.
2007-ben érettségiztem. Nekünk akkoriban nem volt meglepő, hogy már az előző évi országgyűlési választás is a tananyag, sőt, a vizsgaanyag része, persze az emelt szinten. Ráadásul történészként a XX. századdal, annak is leginkább a második felével foglalkozom. Számomra sosem volt kérdés, lehet-e a történelem részének tekinteni akár csak 10 évvel ezelőtt lezajlott eseményeket. Szerintem lehet, és tudunk ezekről is harag és részrehajlás nélkül beszélni. Egy a fontos: ismerjünk meg minél több nézőpontot, legyen minél teljesebb az összképünk.
Demeter Zsófia éppen erre törekszik, ahogyan erre a város első számú vezetője, a köszöntőt jegyző Dr. Cser-Palkovics András polgármester is felhívja az olvasók figyelmét. Nem mellékesen a szerző visszautal korábbi, hasonló igénnyel elkészített munkáira is, amelyeknek ez a könyv terjedelmű dolgozat szerves folytatása. Tegyük hozzá rögtön: nem lehet egy ekkora korszak teljes történetét visszaadni mintegy 350 oldalnyi terjedelemben még akkor sem, ha egyetlen városra szűkítjük a helyszínt.
Ugyanígy nem lehet teljesen objektív, torzulásmentes képet sem adni a korszak viszonyairól, hiszen az emberi emlékezet egyik sajátossága folytán akár ugyanarra az eseményre máshogy emlékeznek olyan személyek is, akik hasonló társadalmi közegből származtak, hasonlóan viszonyultak a történet szereplőihez, az adott korhoz. Ez akár egy házaspár vagy testvérek esetében is igaz lehet. Családi történeteinkből is más és más mozzanat rögzül az emlékezetünkben, másra helyezzük a hangsúlyt, sőt, a történetmesélés attól is függ, mikor, milyen körülmények között és milyen közönség előtt történik. Ezek mind-mind olyan befolyásoló tényezők, amelyeket még a történész mint objektivitásra törekvő elbeszélő sem tud kiiktatni az előadásából vagy írásaiból. Éppen ezért nem meglepő, ha valaki máshogy emlékszik a kötetben olvasottakra.
A kötet szerkezetét tekintve A derék város felépítését követi. A tartalomjegyzék után olvashatjuk az imént említett polgármesteri köszöntőt, illetve a bevezetést. Itt viszont a bevezető rész nem válik el a soron következő történeti fejezetektől, ennyiben mindenképpen más, mint a sorozat korábbi kiadványai.
Az egyes fejezetek akár önálló írásokként is megállnák a helyüket. A cím után egy-egy korabeli slágerből, operettből vett rövid részlet adja meg az alaphangulatot. A szerzők és előadók között a korszak olyan emblematikus alakjai bukkannak fel, mint Seress Rezső, az Illés Együttes, Hollós Ilona, Poór Péter, Zorán vagy Horváth Charlie. Ezek a mára szállóigévé vált mondatok is erősítik az olvasás során a nosztalgia érzését. Már a néhány oldalas bevezetés is remek összefoglalást ad az ország és benne Székesfehérvár politikai-gazdasági-társadalmi átalakulásáról, egyfajta kedvcsinálóként a továbbiakhoz.
A következő, nagyjából 130 oldalnyi szöveges részben a szerző kibontja a város életét leginkább meghatározó témákat, így a II. világháború utolsó, legvéresebb időszakát, Székesfehérvár nagy részének rombadőlését és az azt követő megtorlást, az évtizedekig elhúzódó újjáépítést az ellátási nehézségekkel, a pártélet alakulásával, az oktatás államosításával. Kronologikusan, a napi eseményeket ismertetve emlékeztet 1956 forradalom heteire és a „visszarendeződésre”. Külön kiemelten tárgyalja a Kádár-rendszer egyházellenességét, az országos szinttől szűkítve a keresztmetszetet az egyházmegyére, végül a városra. Székesfehérvár kapcsán bevett kifejezés az iskolaváros, amely itt egy – a teljes szöveget tekintve nem is rövid – részfejezet címadója. Ebben a háború utáni évek viszonyairól, majd az 1956-57-es tanévben végbement változásokról olvashatunk, az óvodák, az általános és középiskolák vonatkozásában, nem feledve a felsőfokú intézményeket sem.
A közművek vonatkozásában a gázszolgáltatás, a villamosenergia- és távhőellátás, valamint a vízszolgáltatás és szennyvíztisztítás alakulásának részletes áttekintése azok számára is izgalmas lehet, akik egyébként nem tanúsítanak különösebb figyelmet az ipar- és technikatörténet iránt. Természetesen a "panelkorszak” sem maradhatott ki a kötetből, persze a nagyipari technológiát megelőző műemléki felújításokkal, a romos épületek helyreállításával és bontásával, a hagyományos technológiájú építéssel és a kapcsolódó útrendszer átalakításával együtt szemlélve.
Az 1945-ös földreform és a mezőgazdaság „szocialista átszervezése”, kevésbé idillikusan megfogalmazva a téeszesítések éppúgy érintették a várost, mint a környező falvakat. Székesfehérváron is megszerveződtek a termelőszövetkezetek, kiépültek az állattenyésztő telepek és a gépállomások. És ha már gépek, nem feledkezhetünk el a repülésről sem, amelynek révén az utolsó fejlesztő cég, a Motorjavító, az Általános Mechanikai Gépgyár keretein belül egy profilváltással meghonosította a városban a buszgyártást és az emblematikus gyártót, az Ikarust. A korszakban átalakultak olyan, a háború előtt prosperáló nagyipari üzemek, mint a Vadásztölténygyár, az Alumíniumgyár, a Danuvia. Ezekből lett később, több átalakulás után a Videoton, a Köfém és a SZIM, amelyek az Ikarus mellett a legnagyobb munkaadók voltak. Az önálló kisipar a gyárak árnyékában és a technológiai fejlődés következtében ugyan visszaszorult, de a „maszekok”, ha megfogyva is, azért megmaradtak. A jelentős iparos családok nevét még mindig ismerjük, gondoljunk csak az Albrecht pékekre, a Balogh kovácsokra, a Smohay kalaposokra, a Neubart órásokra, a Dittrich kalaposokra vagy a Viniczai cukrászokra.
Tagadhatatlan, hogy a Kádár-rendszernek sok negatív vonása volt, de a zenét és a táncot ekkor sem tiltották. A zeneoktatásban kiemelt szerepet kapott a Kodály-módszer, a helyi kórusélet fontos eseményei között tartjuk számon Kodály Zoltán és Bárdos Lajos látogatásait. Az éttermekből nem hiányozhatott a cigányzene, amit kiváló prímások és zenekaraik szolgáltattak. A népi kultúra újrafelfedezése révén megjelent a népzene és a néptánc, bár ezek csak a hetvenes években, a táncházak révén váltak igazán népszerűvé. A hatvanas évektől viszont hódított a rendszer által megfésült, öltöny-nyakkendőbe öltöztetett beat. Olyan, később országos hírnévre szert tett énekes-zenészek pályafutása indult Fehérvárról, mint D. Nagy Lajos és Horváth Károly (Charlie). A zenekaroknak állandó fellépési lehetőséget biztosítottak a művelődési házak klubjai, amelyek kiváló terepet nyújtottak a kibontakozó irodalmi színpadoknak is. A kultúra és a kikapcsolódás fontos színtere ma is a Vörösmarty Színház, az irodalmi hagyományokat és a város szépirodalmi életét a Vörösmarty Társaság ápolja. A kultúra fórumainak másik szeletét a városban jelenlévő közgyűjtemények – múzeum, könyvtár, levéltár – adják, tudományos-feldolgozó tevékenységük révén.
Az utolsó előtti egység az ünnep témáját járja körül, sajátos formában. A hangsúly ugyanis nem kizárólag az állami ünnepeken van, bár az első néhány bekezdésben a szerző lényegre törően ismerteti március 15. tartalmi változásait, valamint az 1972-es városi millenniumhoz és az Aranybulla kiadásának évfordulójához, illetve az 1988-as Szent István-ünnepségekhez kapcsolódó eseményeket, majd ezekre néhány oldallal később részletesen kitér. A fejezet másik, közbeeső részét a sportélet ismertetése adja, az első modern sportegyesületektől az 1945 utáni tömegsporton – futball, kosárlabda, kézilabda – és az egyéni sportágakon keresztül Fa Nándor és Gál József földkerülő útjáig.
A bevezető tanulmány zárófejezetében Demeter Zsófia számba veszi, milyen eseményeknek adott otthon Székesfehérvár, amelyek öregbítették a hírnevét, illetve azt is, hány és hány sajtóterméknek, kiadványnak, intézménynek, díjnak, eseménynek, szervezetnek és földrajzi helynek lett névadója a város ebben az időszakban.
Ezután 85 oldalon 261 képet láthatunk – 3 térképet és 258 fotót –, amelyek a történeti részben leírtakat illusztrálják. A magyar, német és angol nyelvű képaláírások segítségével még közelebbről megismerkedhetünk a korszakkal, akár anélkül is, hogy a szöveget végigolvasnánk. A bevezetőben található sorszámok a képek számára utalnak, így még könnyebben tudunk tájékozódni az anyagban.
A könyv harmadik nagy, több mint 100 oldalt kitevő részében az emlékezések kaptak helyet. Ezekben egykori és ma is köztünk élő fehérváriak önéletrajzi munkáiból, naplóbejegyzéseiből olvashatunk részleteket, néhányukkal méltatások, rövid összefoglalók révén ismerkedhetünk meg, illetve számos személyes visszaemlékezést is olvashatunk a helyi kultúra és közélet meghatározó alakjaitól, amelyekre cím és oldalszám megadásával a szerző a vonatkozó helyeken felhívja a figyelmet.
A magyar nyelvű részt egy rövid német és egy azonos terjedelmű angol nyelvű összefoglaló követi. A kötetben szerepel egy alapos irodalomjegyzék is, benne korabeli, illetve a rendszerváltástól 2019-ig megjelent forrásokkal. A rövidítések jegyzékében a rövid köszönetnyilvánítások mellett olvashatjuk azoknak az intézményeknek, szervezeteknek és magánszemélyeknek a nevét, amelyek és akik a fotóanyag összegyűjtésében részt vettek, anyagaikkal hozzájárultak a kötet színesítéséhez. Talán egy névmutató még jó lett volna a kiadvány végére, de ez azért nem kelt olyan nagy hiányérzetet az olvasóban.
A kötet adatai: Demeter Zsófia: Megpróbáltatások után: városfejlődés. Székesfehérvár Anno... 4. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 2020.
Eredeti megjelenés: Helyi Érték Magazin, 2020. őszi szám
Elektronikus verzió:
https://nyolcezer.hu/cikk/helyi_ertek/2020/11/16/Igy_eltunk_a_szocializmusban
Megjegyzések
Megjegyzés küldése