Van egy könyv, amit ha nem is évről évre, de legalább kétévente újraolvasok. Első magyar nyelvű megjelenésének évében születtem, de nem ezért szeretem annyira. Sőt, nemhogy szeretem, igazából a kedvenc könyvem, ezért megérdemelte volna, hogy a blogon az első ajánló tárgya legyen. Azért még most sem késő.
A rózsa nevét 14 éves koromban olvastam először, és nagyon megfogott az a stílus, ahogy Umberto Eco írt - sajnos már csak múlt időben. Azóta több más kötetét forgattam, bár még sok van, amit a kezembe sem vettem, valahogy mégis ezt tartom a legjobbnak. Ha a műfaját szeretnénk meghatározni, talán a középkori krimi lenne a legmegfelelőbb. Mivel a régmúltban játszódik, ezért történelmi regénynek is nevezhetjük.
No de mi is a történet lényege? Az elbeszélő az idős Melki Adso, aki papírra veti a vele és mesterével, Baskerville-i Vilmos ferences szerzetessel egy meg nem nevezett itáliai kolostorban történteket. Vilmos célja egy fontos találkozó tető alá hozása XXII. János pápa és a spirituális ferencesek között. Nincs könnyű dolga, sőt. S ha mindez nem lenne elég, egy rejtélyes haláleset ügyében is nyomoznia kell az apát megbízásából. Hogy fokozza az izgalmakat, Eco - bocsánat a jelzőért, de ez jutott eszembe - egyfajta hikomat George R. R. Martinként újabb és újabb halálesetekkel borzolja az olvasók idegeit és nehezíti hőseink dolgát. Mindezt úgy, hogy közben Vilmos nyomozásáról az érkező pápai küldöttség tagjai nem szerezhetnek tudomást, hiszen rögtön inkvizítori vizsgálatot rendelnének el.
Fokozva a fokozhatatlant, az ügy egyre szövevényesebbé válik, Adsóék egyre jobban belebonyolódnak az ügybe a lappangó titkok után kutatva. A regény címe egyébként utalás a nagy titokra, hiszen a sub rosa - a rózsa alatt - kifejezés jelentése: bizalmasan, titoktartás mellett közölni valamit valakivel. És ha már egy latin kifejezés került elő: Eco klasszikus műveltségének tanúbizonysága a latin nyelv kiváló használata. Olyannyira, hogy a regényben a 2011-es új kiadásig hemzsegtek a holt nyelven írt idézetek különböző ókori és középkori művekből, illetve azok fordításaiból. A gyengébbek kedvéért - jelen! - A mester ekkor egy olyan kiadást jelentetett meg, amelyben ezeket a gyakran elég hosszú idézeteket ékes olasz nyelvre fordította. A magyar szerkesztők persze már korábban rájöttek arra, hogy a hazai olvasóközönség nem rendelkezik a kötet zökkenőmentes olvasásához szükséges nyelvtudással, így a regényben említett tudósok, szentek és más történelmi alakok, vallási mozgalmak mellett az óriási jegyzetapparátusban már a jóval korábbi verziókban elhelyezték e mondatok magyar nyelvű fordítását is. S hogy a végeredmény magyarul is élvezetes, ugyanakkor tudományosan is helytálló lett, a fordító Barna Imre mellett Klaniczay Gábor lektornak is köszönhető.
Bármelyik változat is kerül a kezedbe, Kedves Olvasó, arra számíts, hogy gyakori oda-vissza lapozgatás nélkül nem fogod megúszni ezt az önmagában is terjedelmes, a jegyzetektől még tekintélyesebb méretűvé vált regényt. És ha rászánod magad az olvasásra, egy dologra ne számíts, mert az nincs a történetben: happy end-re.
Még egy: ha végeztél a kötettel, pár nap múlva nézd meg Jean-Jacques Annaud filmes feldolgozását Sean Connery és Christian Slater főszereplésével. Ha pedig nagyon érdekel, mit lehet még kihozni a történetből, érdemes végigpörgetni a 2019-ben készült nyolcrészes olasz-német sorozatot, az sem lett rossz. No de mindenek előtt a könyv, aztán jöhet a többi.
Hogy a cselekményből sok mindent kihagytam? Igen. Jobban is körüljárhattam volna a témát? Igen. Nem mertem, mert az a helyzet, hogy túlságosan elfogult vagyok. Remélem, te is az leszel. Mert hidd el, ez a könyv időről időre újraolvastatja magát.
A kötet adatai: Umberto Eco: A rózsa neve. Fordította: Barna Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése