Ahogy távolodunk az eseményektől, úgy születik egyre több kötet, legyen az tudományos feldolgozás, napló, személyes visszaemlékezés vagy szépirodalmi mű, akár próza, akár vers 1956-ról.
Hrabovszky László börtönversei nem csupán költői művek, de rímes strófákba szedett korlenyomatok is egyben. A 2012-ben a Vörösmarty Társaság által megjelentetett, Bobory Zoltán szerkesztésében napvilágot látott, mindössze 68 oldalas könyvecske a szerző 1958 és 1963 között keletkezett verseit tartalmazza.
Ha egy kicsit utánaolvasunk, kiderül, hogy a magát mindig csendes ötvenhatosnak nevező Hrabovszky meglehetősen korán bekapcsolódott 1956 történéseibe. Műegyetemistaként, a forradalmi bizottság tagjaként a főváros XI. kerületéért felelt. Ő volt az, aki a kerületi pártbizottság első titkárának átnyújtotta az egyetemisták tizennégy pontját, és aki közbenjárt az őrizetes politikai foglyokért. Október 26-án Szolnokon keresztül hazautazott Békéscsabára, ahol elmondta, mi történt Pesten. 28-án több társával letartóztatták, de a forradalmi bizottság tagjainak fenyegetésére és Tóth István alezredes közbenjárására kiszabadultak. Novemberben többször megjárta a Békéscsaba és Budapest közötti utat, s végül szülővárosából Budapestre szökött.
1957. május 9-én az egyetemi diákszállón tartóztatták le, a csabai forradalom kirobbantásával vádolták. A Békés megyei nagy per ötödrendű vádlottjaként tíz évet kapott, ami a harmadik legsúlyosabb ítélet volt. Legtöbbet a Gyűjtőfogházban ült, de Vácon is raboskodott két és fél évet. Egyik kezdeményezője volt az itteni 1960-as börtönlázadásnak. Ekkor ugyanis a pár utasításának megfelelően az Elnöki Tanács közkegyelmi rendeletével feltételesen szabadlábra bocsátották azokat, akiknek a büntetése nem haladta meg a hat évet - köztük Farkas Mihályt és fiát, Vladimirt. Ez mélyen felháborította a bent maradt, borzasztó körülmények között élő rabokat. A lázadást leverő hatalom kemény megtorló akcióba kezdett. Mivel Hrabovszkyra nem tudták rábizonyítani a főkolomposságot, eredeti ítélete meghagyásával ismét a Gyűjtőbe került. Végül hat év után, 1963. március 26-án szabadult.
Röviden a kötetről: A nyitó, A magam útján címet viselő verset 1958-ban, a Gyűjtőben írta a másodfokú ítéletre várva. A további tizennégy, egy-két oldalas vers zöme is itt íródott. A könyvben külön ciklust képeznek a Saját Poe fordítások és kedves verseim címmel ellátott költemények, elsőként Edgar Allan Poe A hollója. Ezt a ciklust és egyben a kötetet is az 1963-ban a Gyűjtőben írt F-hez című vers zárja. A páros oldalakon a versek kézzel írt formában, a páratlan oldalakon nyomtatásban kaptak helyet. A borító és az illusztrációk a grafikai tervezést és a tipográfiát jegyző Revák István és Revák András kitűnő munkái.
A Késői üzenet megjelenését követő évben, 2013-ban, október 23. évfordulója alkalmából a Vörösmarty Színházban rendezett gálán a névadó özvegyétől, Gyenes Judittól és Vargha Tamás honvédelmi államtitkártól vehette át a Maléter Pál Emlékérmet.
Ezt az elismerést még megérhette, de hosszú idő már nem adatott neki: lelkét 2015 júniusában adta vissza Teremtőjének. Legyen áldott az emlékezete!
A kötet adatai: Hrabovszky László: Késői üzenet 1956. Börtönversek. Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2012.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése