Kedves Olvasók! Az alábbiakban egy 6 évvel ezelőtt megjelent írásomat teszem közzé. Az azóta eltelt fél évtizedben a kötet és az ajánló lényege nem változott, így eredeti formában olvasható.
Székesfehérvár több mint 30 esztendeje veszítette el egyik legnagyobb irodalmi alakját. Halála óta számos önálló kötet, cikk és tanulmány jelent meg Pilinszky János költői munkásságáról, költői világának meghatározó vonásairól és életéről. Ezek némelyike kifejezetten tárgyilagos, érzelemmentes stílusban mutatja be a tárgyalt témát.
Az értékelő, elemző munkák mellett a 2000-es évek elején megjelentek a közvetlen hozzátartozók vallomásai, visszaemlékezései is. Kovács Péter művészettörténész a költő unokaöccseként adta közre első nagyobb terjedelmű munkáját, a Törmeléket (Magvető, 2006), amely „a második világháború végétől a nyolcvanas évekig öleli fel egy család történetét” (részlet a litera.hu honlapon megjelent ismertetésből), végigkövetve a három helyszín által meghatározott életutakat. A kötet szerkezeti felosztását e három város: Várad, Pest, Fehérvár határozza meg. A történet főszereplője nagyobb részben a Pilinszky, kisebb részben a Kovács család.
Ugyancsak személyes indíttatásból készült a Pilinszky és a család című kötet, amelyet Kovács Erika – családi becenevén Kiserika –, a költő unokahúga állított össze a nála és Pilinszky Erzsébetnél megmaradt fotókból. A kötetben a nagybáty-unokatestvér számos önvallomásszerű levele is megtalálható, a diákkori barátok visszaemlékezései pedig megismertetik az olvasóval a pályakezdés éveit, az első szárnypróbálgatásokat.
Ebbe a sorba illeszkedik Kovács Péter jelen munkája, amely tartalmazza a szerző már említett Törmelék című kötetét teljes terjedelmében, a Holmi, a Mozgó Világ és a Vigilia folyóiratok lapjain megjelent, ebben a gyűjteményes formában még nem publikált Szilánkok összefoglaló címmel ellátott írásokat, valamint a harmadik, „A szeretet kegyelem” című, eddig szintén csak egy-egy cikk formájában létező nagy fejezetet. Ez utóbbit a szerző szülei emlékének ajánlja.
A három nagy egység, mondhatni, a három könyv közötti összekötő kapocs maga Pilinszky, akinek közelében a kötet szerzője is felnőtt. Mindkettejük életét és indulását meghatározták a családban kapott értékek, az otthoni légkör, az összetartozás tudata és az ebből fakadó összetartás, a megözvegyülése után családfővé előlépett nagymama, a testvérei által Veronnak elkeresztelt Baitz Veronika.
Ha az olvasó esetleg korábbi olvasmányai alapján arra számít, hogy a kötet minden mást a háttérben hagyva kiemelten, szinte már kizárólagosan Pilinszky Jánossal, az ő személyével és munkásságával foglalkozik, meglepődve tapasztalhatja ennek ellenkezőjét. Persze ettől még a meglepetés lehet kellemes, hiszen a megszokott életrajzokhoz képest jóval többet megtudhatunk magáról a családról és a költőt felnevelő közegről, sőt, magáról a szerzőről is, mivel a kötet legalább annyira az ő kései visszaemlékezésének, önvallomásának tekinthető, mint amennyire emléket állít a 20. századi líra egy jelentős személyének. Az első könyv kronologikus rendben halad, kezdve a nem túl távoli ősöktől Pilinszky haláláig. Ez az a nagy fejezet, amely legközelebb hozza az olvasóhoz a költő személyét. A második könyv önéletírás; a maga valójában mutatja be – ahogy erre alcíme is utal – a „fölnőtté válás” korszakát, egy olyan felnőtté válásét, ami nem fejeződött be az egyetemi szerelemből lett házassággal, amit a rendszerváltozás tesz teljessé. A harmadik könyvben Kovács Péter visszakanyarodik az ősökhöz, mintegy ezáltal keretezve a teljes családtörténetet. Ezen a mintegy nyolcvan oldalon ismét a nagybáty, a költővé érett Pilinszky kerül a középpontba, életének egy-egy mozzanatán keresztül.
A családi fotókkal illusztrált kiadvány, bár nem irodalomtörténeti nóvum, a maga nemében mégis egyedülálló munka.
A kötet adatai: Kovács Péter: Pilinszky közelében. Budapest, Vigilia, 2015.
Eredeti megjelenés: Helyi Érték magazin, 2015. őszi szám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése