Ha az ember történelmet vagy néprajzot - netán mindkettőt - tanul az egyetemen, elkerülhetetlen számára a találkozás a népi írókkal, köztük a sajátos utat bejárt Veres Péterrel.
A ma 125 éve, 1897. január 6-án, Vízkereszt napján Balmazújvárosban született parasztíró életéhez irodalmi munkássága mellett politikai karrierje is szervesen hozzátartozik. Saját társadalmi osztályával kapcsolatos nézeteit először 1936-ban foglalta kötetbe. Nézeteit és ismereteit, így talán helyesebb.
Első művének, Az Alföld parasztságának nemcsak irodalmi, hanem komoly társadalmi jelentősége is van. Olyannyira népszerű lett, hogy a szerző életében és halála után többször megjelent. Ezek közül az 1986-os kiadást választottam ki, két okból. Egyrészt: ez áll a polcomon már évek óta, másrészt: a Kossuth Könyvkiadó 1986-ban e kötet fakszimile kiadásával indította "az 1935 és 1945 közötti évtized kiemelkedő szellemi alkotásaiból" álló sorozatát, én pedig nagyon szeretem a hasonmás kiadásokat és a reprinteket. Mintha az eredetit tartanám a kezemben. Ezt az érzést erősíti, hogy a Kossuth egy az egyben, borítóval, belső borítóval együtt adta ki az 1936-os, Oravetz István könyvkiadó vállalatánál megjelent, Kecskeméten készült nyomatot, az Uj Magyar Könyvtár első és egyetlen kötetét, egy apró kiegészítéssel.
Ez az apróság a könyvet sajtó alá rendező Tóth Pál Péter előszava, amelyben Veres munkájának előtörténete és keletkezési körülményei mellett fogadtatásáról is olvashatunk. A korabeli magyar sajtó ugyanis nem ment el szó nélkül a könyv mellett, amely eleve sajátos helyzetben íródott: Veres Péternek 1934 őszén be kellett vonulnia a Markó utcai fogházba, hogy ott letöltse a rá kiszabott egyhavi börtönbüntetést a Népszavában megjelent írásáért. Előző este Illyés Gyula vitte el a Centrál Kávéházba, ahol megismerkedett Németh Lászlóval. Németh javasolta neki, hogy a börtönben töltött időt használja ki, írja meg, amit saját paraszti világáról tud. Mindezt könyvek és bármilyen írott segédanyag híján tette, bár ezt a korabeli kritikákat jegyző újságírók nem tudták, nem tudhatták. Kapott is hideget-meleget.
Németh László volt az, aki Az Alföld parasztságát először az olvasók elé tárta. Válasz című lapjában 1934-ben jelent meg folytatásokban Illyéstől a Puszták népe, 1935-ben pedig Veres munkája. Végül Oravetz 1935 végén, 1936-os évszámmal vállalta kiadását. Nyolc és fél évtized távlatából, a szakirodalmat némileg ismerve a mai olvasó biztosan többször ingatja a fejét némely megállapításán. Így tett a kortársak közül a Századunkban publikáló kritikus, Braun Róbert, hangsúlyozva, hogy Veres sokszor túloz és mitizál, ha a parasztságról, a polgársághoz és az urakhoz való viszonyáról van szó. Valóban, ahogy haladtam előre a kis kötetben, egyre többször merült fel bennem, hogy az egyéni tapasztalat sokszor általánosító kijelentésekben ölt testet, akár az öltözködésről, akár a vallásról vagy a szokásokról legyen szó.
Azért vegyük figyelembe azt is, hogy ez egy szubjektív munka, amelyet áthat Veresnek a második világháború után még erőteljesebben kifejeződő marxista, szocialista látásmódja. Nem egy tudományos műről van szó, és Veres Péter sem annak szánta, sokkal inkább figyelemfelkeltőnek. Annak pedig elsőrangú, hiszen ma is vitára ösztönöz.
Bár az ötvenes években egy ország Péter bácsijává lett író - különösen politikai - munkássága a rendszerváltás óta nem örvend olyan osztatlan megbecsülésnek, mint korábban, cikkei, kötetei fontos korlenyomatok, amelyeket érdemes olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése