Amikor Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én csekei magányában letisztázta a Himnusz kéziratát, nem gondolta, hogy költeményéből az egyik legfontosabb nemzeti imádság lesz, főleg olyan, amit majd hajadonfővel, felállva illik énekelni. Igen, illik, hiszen a mai napig nincs erre vonatkozó egyértelmű törvényi rendelkezés, bár a nemzeti jelkép tiszteletének illemtana kialakult.
A szatmári remetét egy tévesen Balassi Bálintnak tulajdonított, valójában tanítványa, Rimay János által írt vers záró sorai ösztönözték a nemzethalál témájának feldolgozására. Magányában, depressziós időszakában találta meg a Szépliteraturai Ajándék hasábjain közölt mű. Csodálkozunk hát a Himnusz hangvételén?
Kalandos volt az út, amit a magyar nép zivataros századait megörökítő közbenjáró imádság napjainkig bejárt. Persze ennek az útnak ma sincs vége. Elég, ha a különböző előadásmódok körül időnként fel-fellángoló vitára gondolunk. Hol szabad hajlítani, és hol nem? Lehet-e egyéni stílusban énekelni, ahogy például az amerikai popénekesek teszik?
A Himnusz történetének sok-sok érdekes mozzanata van: a szöveg és a dallam változásainak sorozata jellemzi. Voltak korszakok, amikor nem volt ildomos énekelni, bár az államhatalom soha nem tiltotta - legalábbis Magyarország közigazgatási határain belül. Nyáry Krisztián rövid kötetében részletesen leírja, hogyan, milyen kalandos körülmények között zenésítette meg a verset Erkel Ferenc, hogyan lett vele egyenrangú, szintén zenei kísérettel előadott nemzeti szimbólum Vörösmarty Mihály szózata, hányféle, himnusznak is beillő egyházi ének és induló létezik hazánkban, illetve azt is, valójában hány himnuszt is köszönhet a világ magyar szerzőknek. Bizony, nem csak ezt az egyet. És ha már himnuszok, a könyvben természetesen helyet kaptak a nemzetközi és hazai előzmények mellett a magyarországi nemzetiségek alternatív himnuszai, az izraeli nemzeti ének magyar vonatkozásai és az Ismerős Arcok együttes Nélküled című dala is.
A Nyárytól megszokott remek, olvasóbarát szerzői stílus, a tárgyilagos szemléletmód az Általad nyert szép hazát 166 oldalán is visszaköszön. A Himnuszból vett sorok kitűnően illenek a fejezetcímekhez, a felhasznált irodalom mutatja a szerző témabeli olvasottságát, a zenei illusztrációk összegyűjtésével pedig hiánypótló jegyzék készült a Himnusz feldolgozásairól, más himnuszokról, indulókról, kapcsolódó dalokról. A kultúrtörténeti kötetet a gazdag képanyag forrásjegyzéke zárja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése