Furcsa helyzet, amikor az ember maga szerkesztette könyvet ajánl az olvasók figyelmébe, de ha szívesen dolgozott rajta, miért ne írhatna róla egy rövid ismertetőt? Pláne, hogy a szerkesztést nem egyedül követtem el, a zsűrizésben is voltak "tettestársaim", és a kötet sokkal inkább a szerzők munkáját dicséri, mint a miénket.
A 116 oldalas könyvecske története néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza. A városi levéltárban egy lelkes hölgyekből álló kis kutatócsoport az egykori patinás szálloda, étterem és kávéház évszázadait feldolgozó, azóta szintén megjelent monográfia számára gyűjtött anyagot, köztük a helyi sajtóban megjelent cikkeket. Megfogalmazódott a gondolat, hogy ezeket a megtörtént eseményeket érdemes lenne egy novellapályázat keretében megismertetni a széles olvasóközönséggel, ezzel lehetőséget nyújtva a pályázók és az érdeklődők számára, hogy megismerjék az épület és a 100-150 évvel ezelőtti Székesfehérvár mindennapjait, mondhatni: beleolvassák magukat a korba.
A Vörösmarty Társaság és a Fekete Sas Társaság által kiírt pályázatra végül 79 címről érkezett érdeklődő üzenet, ebből 55 fő pályázott: 30 nő és 25 férfi az egész országból. A legfiatalabb pályázó 17, a legidősebb 97 esztendős volt. Nemcsak szerkesztőként, de a háromtagú zsűri tagjaként is állíthatom: nagyon nehéz volt a beérkezett művek értékelése, pontozása, hiszen a legtöbb rendkívül jó színvonalú, remekül megírt munka, így a legjobb 10 novella sorrendjét sem volt könnyű meghatározni. A 13 megadott téma és újságcikk közül végül 6 került be a kötetbe. A szökött lány esetét három különböző feldolgozásban olvashatjuk, az Orfeum áldozatának tragikus és Kovács Hugó komikus, sikertelen öngyilkosságáról 2-2 szerző is beszámol - egyikük, a Székesfehérváron élő újságíró, Kocsis Noémi a pincér viszonzatlan szerelmének történetével ért el első helyezést. A legnépszerűbb témák mellett remek, már-már misztikus hangulatú novella született a "szerelmi" rabszolgákat tartó ercsi asszonyságról, egy helyi ifjú hölgy naplótöredékén keresztül ismerhetjük meg Piribicskó Rezső kassai szélhámos átveréseit és elfogatását, s ha mindez nem lenne elég, az utolsó, szinte kémtörténetbe illő novellában egy fényképezőgép ellopásának és előkerülésének lehetünk tanúi.
A történetek helyszíneit térképen jelenítettük meg, közzétettük az eredeti cikkeket, a szövegeket 19. századi kávéházi és divatképekkel, illetve a szállodáról készült fotóval illusztráltuk, az utolsó oldalakon pedig a szerzők rövid bemutatkozását közöltük. A képfeldolgozás munkáját szerkesztőtársam, Fontana Eszter végezte el, a kitűnő könyvtervért és tördelésért pedig Murányi Zsuzsát illeti óriási köszönet.
A pályázattal és a kötet közreadásával célunk elsősorban az volt, hogy felhívjuk a figyelmet az egykor szebb napokat látott Fekete Sas épületére, és felkeltsük az érdeklődést a város története iránt. Ezt elértük, hiszen az első kiadás 500 példánya elfogyott, a második, javított kiadás pedig szintén népszerű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése