A 16. századi egyetemes egyháztörténetet megannyi személy teszi izgalmassá. Közülük is az egyik legkiemelkedőbb Martin Luther vagy magyarosan Luther Márton, akinek életregényét néhány éve Cs. Szabó Sándor írta meg két vaskos kötetben.
Az első, Az út alcímet viselő kötet 2017-ben jelent meg a Harmat Kiadónál, a Reformáció Emlékbizottság támogatásával. Ez a 470 oldalas opus a paraszti származású, Mansfeldben bányásszá lett Hans Luder fia, az ifjú Martin eszmélésének évtizedeit tárja az olvasók elé, 1483-tól 1517-ig, születésétől híres 95 tételének megírásáig.
A könyv 3 nagy szerkezeti egységre oszlik: az elsőben a diákéveket, a másodikban a szerzetesi esztendőket követhetjük nyomon, a harmadik rész a doktorrá avatással kezdődik és a Brandenburgi Albert mainzi érseknek küldött levéllel zárul. Mindegyik rész elején egy-egy lutheri idézetet olvashatunk: kettőt az asztali beszélgetésekből és egyet az ominózus levélből.
Ez a regény nem puszta életrajz, ami nagy erénye, hiszen annyit olvashattunk már Lutherről, ennyire emberi módon azonban csak egy tehetséges író tudja ábrázolni történetének hősét. Ahogy haladtam előre az oldalakkal, egyre inkább azt éreztem, hogy ez az ember küzd valamivel. Kezdetben apja és társai elismeréséért, aztán az atyai akarat ellen, Isten akaratának teljesítéséért, majd ahogy minél inkább halad előre a "ranglétrán", és minél több feladatot kap, annál inkább küzd az idővel, amiből sosincs számára elég.
Luder - hiszen nevének latinos hangzású változatát, a Luthert Cs. Szabó is csak 1517-ben, a fiatal ágostonos szerzetes életének talán legfontosabb évében írja le - számára a legutálatosabb dolog saját bűnös élete. Valós és vélt bűnei miatt lelkileg folyamatosan ostorozza magát, és ezeket rendszeresen meggyónja elöljárójának, Staupitz vikáriusnak, aki gyakran megfeddi emiatt, hiszen Martin minden egyes cselekedetében és gondolatában a bűnt keresi, és rendre meg is találja. Kettejük párbeszédei Staupitz kifakadásai és szarkazmusa miatt néha egész komikusak.
A kötet egyik legmeghatározóbb pontja Luder doktor felismerése: Szent Jeromos Vulgatája, azaz latin bibliafordítása, amit az Egyház használ, korántsem tökéletes. Ahhoz, hogy valaki valóban megértse a Szentírást, eredeti nyelven kell tanulmányoznia, hogy Isten akarata szerint élhessen és magyarázhassa például a zsoltárokat vagy a krisztusi tanítást a hívek számára.
A Luthert nemcsak Cs. Szabó Sándor remekül megírt története teszi igazán remek olvasmánnyá, hanem Lente István kitűnő grafikai munkája is, a borítótól egészen az utolsó oldalig. Engem különösen a növényi ábrázolások fogtak meg. Ahhoz, hogy értsük is, amiről olvasunk, a szerző egy szójegyzéket is mellékelt, a fontosabb szereplőket néhány soros ismertetőkben is bemutatja. Az utolsó két oldalon láthatunk egy helyszínrajzot a Luther-korabeli Wittenbergről, és egy térképet is kapunk, hogy felmérhessük, hol élt, tanult, hol vívta legnagyobb harcait, és mekkora távolságokat tett meg útjai során.
Alig tettem le az első kötetet, mire ezeket a sorokat olvassátok, már elkezdtem a másodikat, és izgatottan várom a fejleményeket, még akkor is, ha a tanulmányaimból és az életrajzokból vannak emlékeim Luther következő 28 évéről. Aki még nem tette, mindenképpen szerezze be, és olvassa el. Aki pedig olvasta, itt a remek alkalom, hogy újra elkezdje.
A kötet adatai: Cs. Szabó Sándor: Luther. I. Az út (1483-1517). Harmat Kiadó, Budapest, 2017.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése