Amikor először hallottam arról, hogy egy Bartal Tamás nevű illető regényt írt gróf Teleki László rejtélyes haláláról, felcsillant a szemem. Aztán megtudtam, hogy ez a kötet egy 19. századi detektívregény trilógia második része.
A történésznek és a legtöbb olvasónak ilyenkor eszébe jut, hogy logikus lenne az első kötettel kezdeni az ismerkedést. Persze én is így tettem, ezért az 1848-49-ben játszódó Lámpavas és pillangót vettem magamhoz először, miután a postai csomagból kibontva állt egy keveset a polcon a sorára várva.
Bartal Tamás jogász - és író. Ezt az első regényét letéve bátran kijelenthetem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Író, méghozzá nagyszerű. Gördülékenyen, közérthetően és a figyelmet az utolsó oldalig fenntartva fogalmazza meg mondatait, építi fel a cselekményt és a karaktereket, akik között nem egy valós személy is akad, még ha nem is minden történt meg velük úgy, akkor és ott, ahogy az a regényben olvasható. No de a fikciós műfajoknak, köztük a detektívregényeknek, pláne a történelmieknek ez az egyik sajátossága.
A másik pedig maga a kor, amelyben a szereplők mozognak, szinte életre kelnek a könyv lapjain. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Pest-Budája, a tavaszi hadjárat vagy éppen az utolsó elkeseredett erdélyi harcok adják a regény cselekményének történelmi hátterét, sőt, néha előtérbe kerülnek. A cselekmény szempontjából azonban gyakran csak másodlagosak, épphogy említésre kerülnek, attól függően, hogy a történetszövés mennyire kívánja meg a hangsúlyozásukat.
A Lámpavas és pillangó valójában - szerintem legalábbis - két nő történetét mondja el. Két olyan nőét, akik egyébként nem ismerik egymást, nem mozognak ugyanazokban a körökben, vagy ha mozognak is, teljesen más szerepben. Ráadásul egyiküket meglehetősen hamar elragadja a halál. Vég Orsolya falusi parasztlányként 1847-ben kerül Pestre, ahol kéjnőként keresi a kenyerét, míg alkalmi szeretőjével együtt meg nem gyilkolják, brutális körülmények között. Deéry Ilonka pesti polgárlány, aki vívódik, hogy két férfi közül melyiket válassza: a zongoratanár Steffit vagy a henteslegény Karlt.
A két nő sorsában azért közös vonások is akadnak, és itt ér össze a két történetszál, még ha nem is olyan direkt módon, mint ahogy az a regényekben megszokott. Orsolya gyilkosa után a ravasz detektív, Herczen Vilmos nyomoz, munkáját pedig a kor híres halott-balzsamozója, az első hivatásos bűnügyi kórboncnok, Arányi Lajos doktor segíti, akinek az élete megérne egy regényt. A két férfi közös munkája egy bestiális sorozatgyilkos elleni hajszává válik, és a nyomok Ilonka közvetlen környezetéhez vezetnek. No de ennél többet már tényleg nem árulok el.
A rövidsége ellenére is tartalmas kötet a történetben megjelenő alakok színlapszerű listájával zárul, röviden, néha csak egy-egy mondatban bemutatva őket, és jelezve azt a fejezetet, amelyben először - vagy egyáltalán - felbukkantak. Köztük egy fiatalemberrel, akit Bartal a március 15-i jelenetben úgy ábrázol, hogy közben a nevét nem írja le, mégis felismerhető. Ha valakinek mégsem lenne az, a borítót is készítő P. Szathmáry Istvánnak a többihez hasonlóan remek illusztrációja egyértelművé teszi, kivel van dolgunk. Akinek még így sem egyértelmű, a felsorolt személyek között rábukkanhat a megoldásra.
Bartal Tamás kis kötete kitűnő regényírói debütálás. Engem meggyőzött arról, hogy a kezembe vegyem a második kötetet. Hamarosan erről, Herczen Vilmos újabb nyomozásáról is olvashattok itt, a blogon.
A kötet adatai: Bartal Tamás: Lámpavas és pillangó. Valós események alapján. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Budapest, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése