Az egyetlen regény, amit eddig a hunokról olvastam, Gárdonyi Géza A láthatatlan embere volt. Aztán a kezembe került Cselenyák Imre kötete, ami már egy ideje várt a polcon, hogy elolvassam. Amikor az antikváriumban megláttam Csikász Katalin remek, Than Mór ismert és Kertai Zalán számomra új, rendkívül hatásos festményei felhasználásával készült borítóját, reméltem: nem fogok csalódni - és valóban.
A történet három nagy fejezetből áll. Az első rész helyszíne Ravenna, ahol a felnőttkor küszöbén álló Atilla Honorius császár udvarában cseretúszként éli mindennapjait. Visszafogott, mértéktartó fiatalembernek ismerjük meg, aki érti és jól használja a latin nyelvet, ismeri a szokásokat, de öltözködésében nem hajlandó teljesen rómaivá válni, hiszen őt várják vissza, különösen nagybátyja, Rugha fejedelem és apja, Mundzuk. Főrangú emberként befolyásos barátokra tesz szert, köztük Honoriára, a császár fogadott lányára és nagy terveket szövögető hadvezérére, Aetiusra.
Telnek az évek, és a fejedelmi származék hazatér övéihez. Otthon azonban már korántsem úgy viselkedik, ahogy azt a Nyugatrómai Birodalom császári fővárosában megszokták tőle, illetve ahogyan megismertük. Szilaj csikóként hajtja a lányokat, majd megházasodik, de nem elégszik meg egyetlen feleséggel. Többször házasodik, és alkalmi kalandokba keveredik. Az egyetlen nő, aki mellett szinte élete végéig kitart, a gepida királylány, Gheisma. Bár fiait számon tartja, lányairól csak azt tudja, hogy a világon vannak. Ahogy hatalma növekszik, egyre inkább elmerül az élvezetek mértéktelen hajszolásában, és harcosként is egyre kegyetlenebbé válik.
Tragédiák sora, nagybátyja, apja és bátyja, Bleda halála után népe egyedüli fejedelmévé válik, akit egy idő után elkezdenek királyként emlegetni. Szövetségesei hódolnak előtte, adót fizetnek neki, mellette harcolnak a csatákban, például Catalaunumnál, ahol szembe kerül régi barátjával, Aetius-szal, vagy Aquileiánál, amelyet hadai lerombolnak. Az Isten ostorának is nevezett uralkodó nyughatatlan harcosként akarja meghódítani Itáliát, s ugyanilyen nyughatatlanul veti bele magát újabb házasságokba, mintha még mindig huszonéves lenne. Közben nem is sejti, hogy a kecskeködmönű Kalamóna védelme sem tart örökké.
Cselenyák Imre nem idealizálja főszereplőjét, emberi mivoltában mutatja be Atillát. Nem magasztalja az egekig, de vérszomjas démont sem csinál belőle. A regény karakterei és eseményei révén úgy adja vissza a kor hangulatát, hogy közben nem fejtegeti hosszasan a történteket, a mű nem vált át ismeretterjesztő munkába. S hogy a könyv mennyire népszerű, mutatja az is, hogy én már a harmadik kiadást olvastam. Mivel ez egy bővített változat, érdemes kézbe vennie annak is, aki eddig csak a korábbi, a Puedlónál 2008-ban megjelent Jean-Pierre Montcassen verziót ismeri.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése