Az előző századforduló és a dualizmus utolsó évtizedei tele vannak izgalmas alakokkal. Az ő történetük egyben a Monarchia Nagy Háború előtti békeéveinek históriája. Politikai és sajtóküzdelmek, párbajok, óriási vacsorák, kártyapartik és lóversenyzés.
Kellér Andor könyvében, az először 1941-ben megjelent Zöld gyep, zöld asztalban egy olyan főhőst állít elénk Szemere Miklós személyében, aki mindezt átélte, sőt, tevékenyen alakította. Vagyona és kapcsolatai révén nagy befolyással volt környezetére - bár azt még pártfogója, Ferenc Ferdinánd trónörökös révén sem tudta elérni, hogy egy időre ne tiltsák ki Bécsből. Legendásan jó viszonyt ápolt a kor népszerű íróival, köztük Bródy Sándorral és Krúdy Gyulával. Utóbbi egyebek mellett egy remek portrét is írt róla.
A diplomataként indult Szemerének két nagy szenvedélye volt: a kártya és a lóversenyzés. Játékszenvedélye, bár sosem veszített vagyonokat, sőt, ebben meglehetősen mértékletes volt, sőt, a kor szokásától eltérően azonnal fizetett, nem egyszer okozott kellemetlenségeket számára. Ám annál inkább híres volt óriási nyereményeiről. Kész vagyonokat kasszírozott be az asztalnál és a pályán. Lovas szenvedélye arra ragadtatta, hogy versenyistállót nyisson és kiemelkedő tehetségű lovasokat alkalmazzon zsokénak, magyarokat és külföldieket vegyesen. Gyakran fogadott saját lovaira, még akkor is, ha azok látszólag teljesen esélytelenek voltak - és nyert, méghozzá rengeteg pénzt. Nyereményéből birtokokat vásárolt, és ezek jövedelméből, no meg nyereményeiből élt.
A politikával is kacérkodott, de hamar rádöbbent, hogy ez nem az ő világa, s bár többször megválasztották képviselőnek, sosem vágyott igazán a törvényhozásba. Sokkal jobban vonzották a játékok és a sport. Úgy tartja a mondás, aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben. Szemerét egyetlen nővel sem hozták hírbe soha. No nem azért, mintha ezen a téren sikertelen lett volna, hiszen még csak nem is közeledett komoly, pláne házassági szándékkal a "gyengébbik" nem tagjaihoz. Persze volt néhány hölgy, akikkel szorosabb barátságba került, de szerelemről, gyengéd érzelmekről szó sem volt.
Mivel nem házasodott, gyermeke sem született. Amikor 1919. augusztus 20-án elhunyt, egyik unokaöccse örökölte mindenét. Ő volt az, akinek jóváhagyásával Kellér 1957-ben újra megjelentette az 1941-ben szerzői kiadásban napvilágot látott regényt. Az író érdeme, hogy a történetet könyv formájában olvashatjuk, a Zöld gyep, zöld asztal azonban sokkal inkább krónika, mint regény. Minden esetre kitűnő kor- és jellemrajz, elolvasásra érdemes.
A kötet adatai: Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal. Noran Kiadó, Budapest, 2001.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése