Pár éve még nem gondoltuk volna, hogy lesz egy olyan világjárvány, amely hosszú bezártságra ítél minket. Aztán jött a koronavírus, és megmutatta: a 21. században sem az ember a legerősebb élőlény. A korlátozások, lezárások komoly érvágást jelentettek a turizmusban, a vendéglátásban, de a kultúrát sem hagyták érintetlenül. Egyrészt témaként hatottak a művészetekre és az irodalomra, másrészt hónapokra lehetetlenné tették a mozi- és színházlátogatást, a közös kikapcsolódást, hiszen nem voltak bulik, koncertek sem.
És ami nekünk, nézőknek, hallgatóknak igazán fájt, az nem volt kevésbé fájdalmas a művészeknek, zenekaroknak sem. Voltak ugyan raktárkoncertek, online fellépések, ám valódi közönség, közvetlen visszajelzés nélkül. Aztán lassan kezdett visszatérni az élet, de ugyanolyan már sosem lesz, mint korábban.
A koronavírus utáni éledezés a központi témája Benedek Szabolcs legújabb regényének, amelynek középpontjában egy fővárosi rockzenekar, a huszonötödik születésnapját ünneplő (?) Halolaj és annak énekes-frontembere, az életközepi válsággal küzdő Becsey Marci áll. Persze jó regényhez illően a cselekmény ennél összetettebb, több szálon fut.
A kötetben egy család három generációjának nem tipikus életén keresztül élhetjük át (újra) a 20. századot. Dr. Becsey Mihály sikeres jogi szakember, de úgy dönt, hogy otthagyja Budapestet, és egy alföldi kisvárosba költözik, ahol megismerkedik az ünnepelt színésznővel, Emmával. Fiuk, Árpád még Becseyként látja meg a napvilágot, ám a II. világháború után az apa úgy dönt, a családnév y végződését i-re cseréli, az új világrendben pedig a lassan egyeduralkodóvá váló kommunista párt egyik legmegbízhatóbb emberévé válik - bíróként.
Becsei Árpád már az új rendszerben nő fel, és kortársaihoz hasonlóan kisdobos, majd úttörő lesz. A gimnázium elvégzése után egyetemre megy. Költő szeretne lenni, s az újságírói hivatást választja. Aztán persze az ő életében is megjelenik a politika, és a karrierje összefonódik az állampárt sorsával. Fontos megbízatást kap, és apjához hasonlóan ő is bekerül a helyi elitbe. Családos emberként, két középiskolás gyermek édesapjaként szembesül a rendszerváltás reformfolyamataival, amikor élete újabb fordulatot vesz.
Becsey Marci életének főleg a jelenkori szeletét ismerhetjük meg, de a múltja sem kevésbé fontos, így Benedek Szabolcs ebbe is betekintést enged. Abba, hogyan, kikkel kezdett zenélni, mi volt az első olyan élmény, ami ebbe az irányba mozdította el, miért költözött a fővárosba, milyen emlékezetes sztorik történtek vele, és milyen hibák, feledésre ítélt történetek rejlenek a mélyben, amelyek a testi tüneteit okozhatják.
És ha már rockzenekar, a szerző természetesen nem hagyhatta ki a regényből kedvenc együttesét. A Halolaj menedzsere, Roy betéve tudja a Beatles történetének minden egyes mozzanatát. Mintha az ő alakjában a saját alteregóját mintázta volna meg. Ami igazán elismerésre méltó: Benedek Szabolcs minden egyes fejezetet valamelyik Halolaj-számból vett idézettel indít. Mondhatná valaki, hogy nem nehéz egy fiktív együttes szintén nemlétező számából való odaillő idézetet írni, no de mindezt harmincötször, úgy hogy közben egyik szám sem ismétlődik? Le a kalappal! Ugyancsak harmincötször, azaz minden fejezetben olvashatjuk a regényben az "ez nem Amerika" szókapcsolatot, mindig más kontextusban, legyen szó bármely korról vagy bármelyik szereplőről.
Talán a fentiekből is kiderült, hogy a könyv nem egy tipikus családregény, és történelmi regénynek sem igazán nevezhető, hiszen keveredik benne a múlt és a jelen. Műfajilag nehezen meghatározható, az viszont biztos, hogy olvastatja magát, és nem csak egyszer. Olyan könyv, amit érdemes újra és újra levenni a polcról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése