Történelem alulnézetből

Aki érdeklődik a kortárs irodalom iránt, biztosan találkozott már Cserna-Szabó András nevével, és pár könyvét is olvasta már. A szerző két dologról ismert: (regény)alakjai általában elég szabadszájúak, írásaiban pedig hangsúlyosan megjelenik a gasztronómia. Legújabb kötetére mindkét állítás igaz, sőt.

A Zerkó, Attila törpéje eleinte taszítóan vulgárisnak tűnik. Aztán ahogy haladsz előre a szövegben és a cselekményben, megszokod. A közönségesség és az útszéli stílus marad, de a történet annyira izgalmas, hogy az olvasó nem hagyja ott. A címszereplő, a berber Zerkó egy ciprusi kocsmában meséli el élete történetét a legelejétől. Az észak-afrikai Hippóban nő fel. Nem kívánt gyerek, ráadásul törpe, ezért édesanyja kihajítja a szemétdombra, ahol a Félszemű Datolyaárus Felesége találja meg egy dinnyehéjban. Innen kapja a nevét, ami berberül dinnyét jelent. A Félszemű Datolyaárus házában nő fel, és megismerkedik a görög halásszal, akitől egyebek mellett a nyelvet is megtanulja. Később a nyelvek mesterévé válik, és ez nagy hasznára lesz. No de sok minden történik közben.

A kamasz fiú egyszer csak a rabszolgapiacon találja magát, ahonnan egy fényűző palotába kerül. Tobzódik a földi örömökben, és nem mindennapi intim méretei miatt megkap mindenkit, akit akar. Tualjdonképpen ez a munkaköre. Aztán amikor a vandálok megérkeznek, újabb fordulat áll be az életében. Következő gazdája is hasonló állást ajánl neki, bár a dolga nem teljesen ugyanaz. És egyszer csak azon kapja magát, hogy a hunok királya, Buda udvari törpéjeként tartja magánál Sicambriában. Legalábbis amíg él. A király halálával öccse, Attila lesz az új uralkodó, aki szintén igényt tart Zerkó szolgálataira, bohócként és tolmácsként is. Hiszen kinek ne lenne szüksége egy világlátott törpére, aki beszél egyebek mellett görögül, hunul és pár germán nyelven, ráadásul igen művelt és remek szórakoztató? Arról pedig igazán nem tehet, hogy minden gazdáját túléli. 

Hősünk egy olyan korban él, amelyben birodalmak sorsa dől el, az emberiség a káoszban tengeti mindennapjait. Közben esznek, isznak, élveznek mindent, a testi örömöket is. Egy olyan korban, amikor a szex nemhogy tabu, de egyenesen része a nyilvános életnek. Bár Cserna-Szabó kötete műfaját tekintve sokkal inkább pikareszk, mint történelmi regény, és tele van szándékos anakronizmusokkal, ami például a szóhasználatban jól tetten érhető, ám hatalmas tudásanyag van a hátterében. És itt nemcsak a gasztronómiára gondolok, hanem a filozófiai fejtegetésekre, a buddhizmus tanaira, klasszikus görög és latin versekre, mitológiára, népdalokra és arra a nem kevés 19-20. századi magyar irodalmi idézetre és mai dalszövegekre, amelyek olvastán az ember elismerően bólogat. Mindezeket a szerző több esetben szándékosan ferdíti, a körülményekhez igazítja. Az utolsó másfél oldalon az "Akiktől biztosan loptam" címszó alatt ismerteti a forrásokat. Pár kedvencemet hadd soroljam fel, meghagyva a felfedezés örömét mindenkinek: "Vandálok! Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Göiserrik királyt!", "Mikor a hunok ráijesztettek, hogy levágják az egyetlen fejét, hát hirtelen drágább lett rongy élete, mint az egyház becsülete.", "Királyi temetés volt, bíborral, bársonnyal, aranykoszorúval! Aranyból a gyászkocsi, hat ló, mindnek aranyfarka volt. Ahogy az ilyenkor illik!", "Valami olyasmit daloltak, hogy akik élnek, azok délnek mennek, akik halnak, azok északnak."

Cserna-Szabó legújabb regénye tehát sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre látszik. Bár a borító és a védőborító - mindkettő Váradi Zsolt munkája - is hangsúlyozza, hogy egy nagyfarkú törpe kalandjait ismerhetjük meg a következő 410 oldalon, a sztori valójában sokkal több ennél. Elénk tárul a népvándorlás korának személyesen megélt történelme egy sajátos nézőpontból. Nekem ezért is tetszik ez a könyv.

A kötet adatai: Cserna-Szabó András: Zerkó, Attila törpéje. Helikon Kiadó, Budapest, 2022.