Életemben eddig három találkozásom volt Török Sándor klasszikusával, a Kököjszi és Bobojszával. Az első még gyerekként, amikor az 1980-as Móra-kiadást nézegettük otthon, és megismertük a történetet is. Miután a kislányunk megszületett, feleségem a mesekönyvek mellett elkezdte keresni a hangoskönyveket is. Így akadtunk rá Andris és a két törpe kalandjaira Csankó Zoltán kiváló előadásában. Év elején elhatároztam, ahogy arról a blogon is hírt adtam, hogy mivel nőnek a gyermekeim, több óvodásoknak, kisiskolásoknak, (kis)kamaszoknak szóló könyvet fogok olvasni és ajánlani, régebbieket és újabbakat is. Nemrég áttúrtam a gyerekkori könyveket, és persze hamar ráakadtam Török meseregényére, sőt a folytatására, a Gilikotira is. Fogok róla írni mindenképpen, de most a Kököjszi és Bobojszát ajánlom a figyelmetekbe, kedves leendő és gyakorló szülők, nagyszülők.
Az öt éven felülieknek ajánlott kötet eredetileg 1978-ban jelent meg, és 1980-ban már napvilágot látott a második kiadás. A címszereplő két törpe, a vékonyhangú Kököjszi és a vastaghangú Bobojsza, akiket a törpék fejedelme elküld egy házaspárhoz, hogy előkészítsék egy Andris nevű kisfiú érkezését. Az ajtó és a küszöb közötti hasadékon át jutnak be a lakásba ezek a pirinyó, felnőttek számára láthatatlan teremtmények, akiknek még egy porszem is óriási akadályt jelent.
Miután Andris megszületik, rendszeresen meglátogatják, és sokszor elviszik magukkal selyemvitorlás, zászlós, lámpásos papírhajójukon, a Szent Kristófon. Hogy hova? A legmesszibb tündérek hazájába, a bárányfelhők fölé. Elutaznak a mumusegyesület közgyűlésére, az Időkirály birodalmába, az évszakok közé, az Álomboltba, sőt, még az emlékezés szigetére is. Közben megtanítják, hogyan kell szépen és jól viselkedni, szót fogadni Apjának és Anyjának, hogyan lehet megérteni az állatok különböző nyelveit, mit kell mondani az időnként feltűnő rokonoknak, Jujj néninek, a szigorú bácsinak, a jókedvű fiatalembernek, egyáltalán: a Felnőtteknek, akik már nem emlékeznek arra, hogy ők is voltak gyerekek, és őket is törpék segítették álmodni, szépen beszélni, játszani, gyereknek lenni.
Török Sándor regénye kortalan, több mint 40 éve népszerű, és sosem veszít az aktualitásából, hiszen örök igazságokra tanít, és nem múló emberi értékekre irányítja olvasói figyelmét. A kötetet Kondor Lajos rajzai teszik még élménydúsabbá. Miközben felolvassuk a történeteket a gyermekeknek, unokáknak, nekik is van mit nézegetniük, bár tudjuk, a gyermeki képzelőerő határtalan, csak mire az ember felnő, elhalványodik, nem lesz olyan erős. Ezért érdemes néha visszanyúlnunk ezekhez a mesékhez, hogy újra kicsit gyereknek érezzük magunkat. Ha csak pár percre is kiszakadunk a felnőttkor mókuskerekéből, már megérte. A csillogó szemekért és a mosolygó arcokért meg pláne.
Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza. Meseregény. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése