Vannak olyan könyvek, amelyeket érdemes időről időre újra kézbe venni. Így vagyok Fekete István kedves elbeszélésével, a Csível. A rövid történet egy fecskepárról szól, akik a Nílus partjáról készülnek költözni a Négyfolyó országába, már nem először. Csí, a férj számára ez egy teljesen átlagos hosszú repülés, ám Vitnek, a feleségének sérült a szárnya, nem tud elindulni a viszontagságos útra. Kénytelen a maradás mellett dönteni, még akkor is, ha ismeri az élet törvényét.
Magára marad, ám megismerkedik Rivel, aki eleinte nem annyira érdekli, hiszen ő Csít várja vissza, még ha nincs is esély rá, hogy ketten együtt ismét boldogok lesznek. De a természetet nem az érzelmek irányítják. A történet végén persze az asszony és negyedik ura újra találkoznak, bár...
Ez az elbeszélés számomra sokkal inkább Vitről szól, mint Csíről, de mivel Fekete István ezt az utóbbi nevet választotta más történeteiben a fecskének, érthető a címadás. És ha belegondolunk, a címszereplő hiánya meghatározó ebben a néhány oldalban. Közben persze megjelennek a szokásos nevek, mint Kele, Karr, Csuri, Hú vagy Gege. Megannyi Fekete által oly sokszor leírt név, gyerekkorunkból idéződnek fel újra.
És ahogy az író minden állattörténetében, úgy itt is fontos az ember. Különösen az a haldokló asszony, akit Vit többször meglátogat, és akinek elpanaszolja bánatát, de igyekszik a szenvedésén is könnyíteni. És nem maradhat el a vadász sem, csattogó botjával. Hiszen az állat számára a ragadozónál csak egy veszélyesebb lény van: maga az ember.
A Csí igazán rövid történet, mégis teljes. Gyerekek és felnőttek egyaránt értik és érzik, amiről szól. Ám teljesen másként. Ezért érdemes huszon-harmincéves fejjel, vagy akár később megint elővenni. Nekünk a Móra Kiadó Már tudok olvasni! sorozatában megjelent példány van meg, Reich Károly jellegzetes borítójával és rajzaival, de egymagában és más történetekkel egybefűzve több más kiadása is készült. Sőt, PDF-ben is olvasható, például itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése