Bár eddig nem írtam ajánlót egyetlen sci-fi kötetről sem, ennek is elérkezett az ideje. Nem azért hallgattam el, mert nem szeretem a műfajt, hiszen más stílusok is kimaradtak eddig. Ennek inkább az az oka, hogy a science fiction számomra nehezen megfogható. Pedig ha valami egzakt dolgokat tartalmaz, az pont a tudományos fantasztikum.
Bevallom, bölcsészként nem annyira vonzanak a természettudományok, és ez így van már általános iskolás korom óta. Irigylem a műszaki érdeklődésű embereket, de mivel teljesen más nyelvet beszélünk, nehezen értjük meg egymást. Kicsit így voltam Robert A. Heinlein 1966-ban írt klasszikusával, A Hold börtönébennel is. Mert nagyon izgalmas egy jövőben, pláne egy másik égitesten játszódó regény annak, aki érti is az informatikai, matematikai, gépészeti eszmefuttatásokat. Ezekkel olvasás közben úgy voltam, hogy biztosan igaza van a szerzőnek, nem vitatkozom vele, hiszen nem is tudnék, mivel nem értek ahhoz, amit leírt. Hogy mi fogott meg mégis a könyvben? Az aktualitása.
Igen, az, hogy a több mint öt és fél évtizede Heinlein által megfogalmazottak túlnyomó része ma is érvényes, túl rendszerváltásokon, birodalmak látszólagos - és itt van a hangsúly - megdőlésén. Mert a regényben szereplő Nagy-Kína mellett bizony a Szovunió jövőbeni létezése sem annyira fikció, hiszen Gorbacsov ide vagy oda - Isten nyugosztalja! -, Oroszországot ma is a birodalmi gondolat hatja át. Kell ezt jobban ragozni? Ugyanígy a magát a szabadság hazájaként és a bátrak honaként aposztrofáló Amerikai Egyesült Államok imperialista hozzáállása sem változott az elmúlt évszázadban. Miért változna ez a jövőben? Érdemes figyelmesen elolvasni, hogyan reagál Észak-Amerika képviselője a lunaiak függetlenségi törekvéseire.
És ha már lunaiakat említettem, nézzük a konkrét történetet. 2075-76-ban járunk, pontosabban ezekre az évekre emlékezik vissza főhősünk, a regény narrátora, Manuel Garcia O'Kelly, az egykori bányász, a történések idején már fékarú komputertechnikus. Azokra az évekre, amikor a kezdetben fegyenctelepként működő Luna, majdnem száz évvel az első holdraszállás után kivívta függetlenségét a szomszédos Terrától. Egy hárommilliós hold egy tizenegymilliárdos bolygó ellen. Hogy ennek mekkora az esélye, azt a Mike-nak becézett, HOLMES-NÉGY hivatalos nevet viselő, öntudatra ébredő szuperszámítógépnek nem okoz nehézséget kiszámolni. És mi következik abból, ha egy gép öntudatra ébred? Sok jó aligha származhat belőle. Kérdés, kinek a szemszögéből. A gépek lázadása kapcsán ajánlotta egyébként figyelmembe kollégám ezt a könyvet, amit kölcsönkaptam tőle elolvasásra. Nagyon köszönöm, Matyi!
No de vissza az eseményekhez! Mint minden forradalom, a lunai is kicsiben kezdődik. Azon talán meg sem kell lepődnünk, hogy 2075-ben a Holdon mindenki beszél angolul, oroszul és valamilyen kínai dialektusban. Azon sem, hogy egymást elvtársnak, goszpogyinnak, goszpozsának szólítják, a létrejövő párt és az egész sejtszerű felépítés kísértetiesen hasonlít a kommunisták - és egyébként más szélsőségesek, például terrorszervezetek - konspirációs működésére. És azon sem lepődik meg senki, aki a XXI. században él, hogy a forradalom utáni sajtót, politikai életet, a diplomáciát átszövi a hazugság, az öncélú számítás és az egészségtelen, ám nem alaptalan gyanakvás. Miért is lepődnénk meg, hiszen a lunai kolóniákat is terrai, azaz földi emberek alapították. Heinlein egy alapvető politikai igazságot is rögzít Hugo-díjas regényében, amely az 1930-as években került be a közbeszédbe, de ez a mű tette igazán híressé: "nincs ingyen ebéd", vagy az eredeti angol mondat szavainak kezdőbetűit használva: TANSTAAFL.
De tényleg: van olyan a politikában, hogy ingyen? Ugye nincs, Virág elvtárs? Hiszen egyszer majd kérni fognak valamit. És ezt a Mannie-ből - Mike szóhasználatával - nem-ostoba embert faragó Bernardo de La Paz professzor, a Prof, a Honkong Lunából származó Wyoming Knott és mások is nagyon jól tudják. Mindenki, aki a függetlenség kivívására és megtartására tette fel az életét. Tudják, hogy ennek ára, méghozzá komoly ára van? S hogy mi az? Hogyan alakul hőseink és a Luna sorsa? Miként lesz Mike számítógép létére egyre emberibb? Mindez - és ennél jóval több - kiderül a mintegy 420 oldalnyi könyvből, amelyet Bihari György fordított mesterien és Sallai Péter látott el remek, figyelemfelkeltő borítóval.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése