Bevallom, nem rajongok a nagy szenzációkért. Sokkal jobban érdekelnek azok a történetek, amelyek mögött hétköznapi emberek vannak, legyenek bármilyen származásúak, foglalkozásúak. Számomra Nikola Tesla is egy ilyen hétköznapi ember. Sokan a mellőzött tudós megtestesítőjeként tekintenek rá. Az önéletrajzát és más írásait tartalmazó kötetet elolvasva azt gondolom, nem annyira a mellőzött jelző illik rá, mint a méltatlanul partvonalra került.
Az & Kiadó és vezetője, Kiss Barnabás jóvoltából nemrég magyar nyelven is napvilágot látott könyv, amelynek remek fordítását Vitéz Ágnes készítette, két részből áll. Első felében a tudós, felaláló eredetileg a The Electrical Experimenter folyóiratban folytatásokban, 1919 februárja és augusztusa között megjelent önéletrajzát olvashatjuk, második felében pedig szakfolyóiratokban közölt további cikkeket olyan témákról, amelyek napjaink tudósait is foglalkoztatják, sőt, ma aktuálisak igazán. Megdöbbentett, mivel nem vagyok jártas a tudománytörténetben, hogy Tesla már száz évvel ezelőtt a napenergia hasznosítási lehetőségeiről értekezett, mint ahogy az is, milyen megoldást szorgalmazott az első világháború minél gyorsabb lezárására. Utóbbit később árnyalta ugyan, mégis ijesztő belegondolni, még az atombomba bevetése után 77 évvel is, milyen pusztítást jelentett volna az általa javasolt, a közvélemény és a sajtó által halálsugárként emlegetett fegyver megépítése. Az azóta történtek fényében biztosan állíthatjuk, hogy akinek ez rendelkezésére áll, minden további nélkül bevetette volna. Adjunk hálát az égnek, hogy a találmány végül csak elmélet maradt.
Nem úgy, mint például a rádió és azok az eszközök, amelyek forradalmasították a távközlést, és elősegítették a kommunikáció gyors fejlődését. Bár Tesla ezek miatt sem lehetett maradéktalanul boldog, hiszen több felfedezését végül más találmányaként ismerték el. A rádióért is az olasz Guglielmo Marconi kapott Nobel-díjat, míg a sors furcsa fintoraként a szerb származású fizikus és nagy riválisa, Thomas Alva Edison, akivel anyagi eredetű konfliktusa örök versengéshez vezetett, sosem kapta meg ezt az elismerést. Teslának elévülhetetlen érdemei vannak a váltóáram használatában, élete mégsem úgy alakult, ahogy azt elképzelte. Valószínűleg nem gondolta sosem, hogy az Egyesült Államokban élete utolsó szakaszában nélkülöznie kell, és hotelről hotelre fog költözni, mert nem tudja fizetni a számlákat.
Mivel korábban nem olvastam róla szinte semmit, az is megdöbbentett, mi mindent élt át már fiatalon, milyen balesetek érték, amelyek fóbiáihoz és kényszerességéhez vezettek. Írásaiból egyértelműen kiderül, mekkora, korát messze megelőző zseni volt, akinek életútja a ma Horvátországban található Smiljanból, egy ortodox pópa és egy művelt, lelkészi családból származó édesanya mellől Prágán és Budapesten, majd Párizson keresztül Amerikába, a lehetőségek hazájába vezetett. Lehetősége valóban volt, és kezdetben anyagi elismerésben is részesült, de legnagyobb támogatója egyszer csak kihátrált mögüle.
Ami különösen felkeltette az érdeklődésemet, az budapesti, a Puskás Tivadar által megálmodott telefonközpontban eltöltött időszaka volt, és az a metódus, ahogyan gépeit, szerkezeteit előbb fejben részletesen és tökéletesen megtervezte, mielőtt nekilátott volna a megépítésüknek. Ezeket a részeket értettem a legjobban a könyvből, fizikai leírásait kevésbé. Volt, amit kétszer is el kellett olvasnom. Nem egy könnyű esti olvasmány, sokszor nagy figyelmet igényel. Mindezzel együtt a könyv számomra izgalmas, érdekes, sokszor elszomorító volt, és gyakran elgondolkodtatott. Így bátran ajánlom kézbe venni bárkinek, aki szereti az életrajzi munkákat, és érdekli egy tudós életének elsőkézből való leírása. Nem könnyű letenni, ha egyszer belekezdesz.
A kötet adatai: Nikola Tesla: Találmányaim. Önéletrajz és egyéb írások. & Kiadó, Budapest, 2022.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése