Kondor Vilmos immár mintegy másfél évtizede a hazai kortárs irodalom megkerülhetetlen alakja, a történelmi krimi műfajának újrateremtője. Hogy mennyire tartom fontosnak a munkásságát? Olvastam Bűnös Budapest-ciklusát, Szent Korona-trilógiáját és Kemény Zsófival közösen írt regényét is. Az utóbbi vállalkozás tekintetében még vannak hiányosságaim, hiszen nem mindegyik Ferenczy-történet került még a kezembe. Ha eddigi életművét tekintem, ennél nagyobb tartozásom is van. Ez a poszt az első, amit Kondor-regényről írok, van tehát pótolnivalóm. No de annak is eljön az ideje. Most koncentráljunk a legfrissebb mukájára.
A Második magyar köztársaságban egy nemzetközi - magyar-brit - nyomozás történetéről olvashatunk. Egy olyan nyomozásról, ami a valóságban soha nem történhetett volna meg. Eleve azzal kezdődik a dolog, hogy 1966 egy forró nyári napján a Beatles első magyarországi koncertje előtt történik gyilkosság, az együttes egyik technikusát holtan találják. Tessék? A Beatles Budapesten? Hiszen ilyen soha nem volt. Naná, de ez egy regény, ráadásul nem is akármilyen.
Kondor egy olyan Budapestet és Magyarországot mutat meg a regényben, ami sosem volt, bár lehetett volna. Akkor, ha 1944. október közepén sikerül kiugranunk a háborúból, legalábbis a németek mellől átállni a szövetségesek oldalára. És ami innentől következik, az igazán fantáziadús sztori. Magyarország egy semleges köztársaság, ahol nincsenek szovjet csapatok, sőt, kommunista és nyilas párt sem, az államfőt ifjabb Horthy Miklósnak, a miniszterelnököt Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a főpolgármestert Bibó Istvánnak, a budapesti rendőrfőkapitányt pedig Kádár Jánosnak hívják. A háború utáni Budapest bármelyik kortárs nyugati nagyvárossal felveheti a versenyt, ami a modernitást illeti, hiszen Vágó József építész régóta dédelgetett tervei megvalósultak. Ezeket a valóban létező terveket egyébként érdemes megnézni, például a szerző Facebook-oldalán.
Visszatérve a gyilkosságra: az ügyben a fiatal és tehetséges Nemes Albert detektív-főfelügyelő nyomoz, társként egy különc skót őrmester csatlakozik hozzá. Kettejük kutakodása során súlyos titkok kerülnek napvilágra, amelyek visszavezetnek a háborús és a világégést követő évekbe. Megtudjuk azt is, mi történt a fővárosban és az országban az elmúlt körülbelül húsz esztendőben. Előre vetítem: minden, ami '44 októbere előtt történt, ebben a világban is lezajlott. Közben jól szórakozhatunk olyan karaktereken, mint Nemes jó barátja, Milla, kalapboltot vivő, unatkozni nem tudó édesanyja, és abba is belepillanthatunk, mi folyik a szabadkikötői világban, és mi köze a Hungáriának egy Játékos nevű csempészvezérhez.
Akinek vannak korábbi olvasmányélményei, több figurát felismerhet a Bűnös Budapest-ciklusból. Akinek nincsenek, érdemes kézbe vennie a Gordon Zsigmondot középpontba állító köteteket.
Néhány személyes megjegyzés így a végére, ha már az eleje is ilyen volt. Amikor megérkezett a könyv, mindjárt jeleztem Benedek Szabolcsnak, a legnagyobb hazai Beatles-rajongónak, hogy ezt érdemes lesz elolvasnia. Ő pedig válaszolt: olvasta, kritikát is írt róla. Mivel én ezeket mindig csak egy-egy könyv elolvasása után szoktam átfutni, a komolyabbakban elmélyülni, Szabolcs anyagát most fogom először látni. Kíváncsi vagyok, ő mit emelt ki a regény kapcsán.
A másik, amit nem hagyhatok ki: történészként nyilván szakmaiatlannak tűnik azzal foglalkozni, "mi lett volna, ha...?", de a történelmi regényeket pont azért szeretem, mert kitágítják a szakirodalmi kereteket, és az írói fantázia segítségével olyan eshetőségeket vesznek végig, amelyeken persze mindenki elgondolkodik néha. A Második magyar köztársaságot olvasva a huszadik százados történész ábrándozik is: milyen jó lett volna, ha...! Amúgy is gyakran mondom, hogy néha úgy érzem magam, mintha itt maradtam volna az előző századból. Hát abból, amit Kondor Vilmos leírt, biztosan nem akarnék kiszakadni. Remélem, ezt a vágyakozást további kötetek táplálják majd, hiszen Nemes Albert egy olyan figura, akiről Gordonhoz hasonlóan érdemes egy egész sorozatot írni.
Ami még ide kívánkozik a regény és a valóság viszonyát illetően: a kitalált személyek mellett megjelenő valós alakok története 1944 őszéig abszolút hitelesen jelenik meg a lapokon. A valós személyek által ihletett karakterek kitűnően megírtak, hátterüket a kötet utószavában ismerhetjük meg, az utolsó oldalon pedig az is kiderül, a szerző mellett kiknek lehetünk még hálásak ezért a kiváló könyvért. Köszönet nekik a kitartó munkáért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése