Kormos István 1956-ban adta közre először egy piszén pisze kölyökmackó, név szerint Vackor első kalandjait elmesélő kötetét. A történet azóta is népszerű az óvodások-kisiskolások körében. Bizonyítja ezt a számtalan újabb kiadás is. Most, hogy mi is elolvastuk a gyerekeknek, a fejemben végig Márkus László jellegzetes hangján szólt az egész. Biztos sokan emlékeztek még rá, no meg Reich Károly kiváló rajzaira. Hiába, ha Vackorról van szó, ez a Kormos-Reich-Márkus hármas az igazi, de legalábbis az első kettő mindenképpen kell hozzá.
A négyéves kislányunknak egyébként a névsor tetszett a legjobban, ami verses mese szinte minden fejezetében benne van. Csalódottan tette szóvá, ha valamelyikben nem hallotta a már-már az unalomig sorolt "Katona Anna - egy, Varga Bence - kettő" és így tovább, és így tovább neveket. A negyedik alkalomra már meg is jegyezte, és mondta velem együtt. Persze ő még nem tudja, hogy a hatodik kispajtás, Domokos Matyi a néhai Domokos Mátyás irodalomtörténésszel azonos, míg a hetes Vas Pistának Kormos egyik költőbarátja, Vas István kölcsönözte a nevét. És dr. Schindler Frigyes is létezett - antikvár könyves oldalakon meg lehet nézni a műveit.
És hogy miért olyan kedves a történet? A sokszor ismételt paneleken túl a titok nyitja a főszereplőben van. Mert hát melyik gyerek ne lenne kíváncsi egy lompos, loncsos és bozontos, híres, neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackóra, akit a szülei, mert elcsatangolt, beíratnak az óvodába? Ami ráadásul olyan, mint egy kacsalábon forgó, ékes palota. Pláne az óvodások, akik biztosan nem fognak élő mackóval találkozni a csoportban. De ha mégis, legalább már tudják, mire számítsanak. Szülőként pedig mi is tudjuk, hiszen szerettük, hogy a gyerekeinknek garantáltan tetszeni fog a könyv. No és a folytatás is, amiről nemsokára olvashattok itt, a blogon. Addig is: hóha, hóha, hóha-hó, olvasgatni vóna jó!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése